Mentovics Éva

Jó, hogy itt vagy, Vakáció, nézd, mindenki ünnepel, hisz tudjuk, hogy velünk nyaralsz, szeptemberig itt leszel!

Ahogyan a barna mackók szeretik a mézet, Édes, drága jó anyácskám úgy szeretlek téged.

Akárhányszor születnék is, nem kellene más nekem, azt kívánnám századszor is, mindig, mindig légy velem.

Kupacokban áll a tojás, nyakunkon van a locsolás. Hogy készüljünk a Húsvétra? Festésre vár százhúsz véka.

Kisüt a Nap, fogy a hó, eltûnik a takaró. Illatozik a virág, zöldbe borul a világ.

Szívem érző, magyar szív, lelkem magyar lélek, meghatároz életfám, ameddig csak élek.

Farsangolni csuda móka, együtt mulat nyuszi, róka. Kutya, macska, kis egérke körtáncot jár, nevetgélve.

Farsang van most, ne feledd el. Maskarádat fürgén vedd fel!

Itt van a farsang, készül a fánk. Hatalmas móka vár itt ma ránk.

Álldogál egy vidám legény, jégcsap lóg az orra hegyén. Hó a keze, hó a lába, deres minden porcikája.

Ünneplőbe bújt az erdő, patyolatos ingbe, milliónyi hókristályból szövődött a csipke.

Minden házban - giling-galang... Ünnepelni hív a harang. Elérkezett szent karácsony, fény táncol a fenyőágon.

Szent karácsony éjjelén táncot jár a gyertyafény. Meghittség, és szeretet melengeti szívedet.

Karácsonyfán aranycsillag, és számtalan szép csoda: csillagszóró, szaloncukor, omlós, mézes figura.

Szikrázik, csillog, hófehér bársony... Télapó száll fent rénszarvas szánon.

December van, s készülünk az oviban: verseket és dalt tanulunk, s előadjuk majd vígan.

Hófehér csend volna jó, szép, lélekbe olvadó. Hótiszta szó, hótiszta lét, értékelni, ami tiéd, hálát adni az új napért, családodért és magadért.

Nyisd ki szíved rejtett zárját, szabadabb, ha nincs lakat, lüktetését ne gátolja bosszúság vagy rút harag! Tárd ki lelked, napfény járja, Hold ezüstje, szép szavak, ahol eddig félhomály volt, s apró öröm néhanap.

Édes, kedves Mikulás, köszöntünk most téged. Eljöttél az idén is, ahogy megígérted.

Szent karácsony beköszöntött, pompázatos ruhát öltött. Oly szaporán, mint a zápor, ezer csillag hull a fáról.