Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ünneplőbe bújt az erdő, patyolatos ingbe, milliónyi hókristályból szövődött a csipke.

Mentovics Éva
🌿 Természet 🐶 Kutya
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Szent karácsony beköszöntött, pompázatos ruhát öltött. Oly szaporán, mint a zápor, ezer csillag hull a fáról. Mentovics Éva
  2. Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott. Fekete István
  3. El akarom mesélni milyenek voltak az erdők William Stanley Merwin
  4. Zöld erdőben jártam, Sok szép leányt láttam, Szedték az egrest, Ide az ezrest!
  5. Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt. Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt. Weöres Sándor
  6. Hûvös lett és tüzet gyújtottak. A tûz mellé kiterítették a bundát, s elhevertek rajta. Az égbolt megtelt csillagokkal, s később feljött a Hold. Õ a leány ölébe hajtotta fejét, s a leány énekelt. (...) Reggel kergetőztek a harmatos fûben, mint az őzek. Aztán megferedtek a forrás vizében. Locsolták egymást és kacagtak, és az erdő csengett a kacagásuktól és a fák, a mókusok, a madarak, akik látták őket, csodálkoztak, és boldogan kérdezték egymástól: visszatért-e a világ kezdete? A boldog idő? Wass Albert
  7. Zöld erdőben jártam, Elszállott egy sirály, Locsolkodni jöttem, Hö, király!
  8. Mi nem csak egymást öleltük, magunkhoz vontuk az éjszakát, a fényes villámokat, s az általuk szabdalt eget, a sárkányüvöltő mennydörgést, a rongyosodó felhőket, a fellélegző növényeket és a búvókövet keresgélő békát, s részévé lettünk a végtelennek, a teljességnek. Mi voltunk minden: fû, fa, ég és eső, fény és meleg. Ránk talált a harmónia, elszenderedtünk hullámain. Vavyan Fable
  9. Sokféle volt és kísértő az Éden. Zengett-zúgott szép fáival köröttem az érthetetlen isten tenyerében. Lator László
  10. A tél a tündérmesék ideje. Természetanyácska csillogó ruhába öltözve köszönti az évszak mitikus teremtményeit, míg a téli álmot alvó állatok meleg ölébe és kényelmes faodvakba fészkelik magukat.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat