Álldogál egy vidám legény, jégcsap lóg az orra hegyén. Hó a keze, hó a lába, deres minden porcikája.

Kapcsolódó idézetek

1. A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz. Radnóti Miklós
2. Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát. Ismerős Arcok
3. Egyelőre olyan a világ, mint egy hólabda a meleg tenyérben: olvad, csöpög belőle a víz, de egyre hidegebb az ember keze, meleg mozdulatai lassulnak, egyre inkább megdermeszti a fagy. Szerhij Zsadan
4. Megy az idő, forog a világ, kopik az ember. Mikszáth Kálmán
5. Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
6. Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
7. Hegyen, völgyön Mély a hó, Lassan lépked Télapó. Sarkady Sándor
8. Zúzmarás a december, Örülhet a hóember. Hófehér a pocakja, Óriási hólabda. Hópocakján hófeje, Seprût tart a jobb keze. Kavicsszem és kavicsszáj, Répaorrán kismadár. Bartos Erika
9. Kiszakadt egy felhő, hullik már a hó. Jégcsap tûvel varrja a jó Télapó. Akárhogy is varrja, csak nagyobb lesz rajta az a szakadás, meg is unja egykettőre a foltozgatást. Juhász Magda
10. Testének melege felolvasztja a belülről támasztó jégcsapokat, és olvadok, olvadok, olvadok, szempillám hevesen csapkod, míg egyszer csak elnehezül, és a szemem becsukódik, és hangtalan könnyek csorognak le az arcomon, és úgy döntök, hogy az egyetlen dolog, amibe bele akarok fagyni, az ölelő teste.