Mérő László

A "naprakész, azonnal alkalmazható tudás" mindig tegnaprakész akkor is, ha ma még talán valóban jó eséllyel juttat munkahelyhez - igaz, nem a legnívósabb fajtához, mert ott már ma is mást kell tudni, mint tegnap, amikor a "naprakész" tananyagot összeállították.

A ma iskolájában olyan problémák megoldására kell felkészíteni a gyerekeket, amelyekről ma még azt sem tudjuk, hogy problémák.

A nagy tanár olyan általános élet- és munkaszemléletet ad a diákjainak, amivel képesek egészen különböző területeken is megállni a helyüket, olyanokon is, amikről konkrétan semmit sem tanultak az iskolában.

Minden érettségi találkozón több szó esik a rossz tanárokról, mint a jókról - ők szállítják a nagy, emlékezetes sztorik alapanyagát.

Nem arról ismerszik meg a nagyon okos ember, hogy jó előrejelzéseket ad a jövőről, hanem arról, hogy tisztán látja, a jövőt lehetetlen előre jelezni, és ennek tudatában mégis képes előre alkalmazkodni hozzá.

Nem biztos, hogy a nagy alkotások csakis akkor születhetnek, ha valaki teljes elhivatottsággal csinál valamit, és nagy álmai vannak. Napjainkban még egy-egy korszakalkotó tudományos eredmény is többnyire több száz vagy akár több ezer ember csapatmunkájának eredményeként jön létre. Könnyen szétveri a csapatot az, ha minden tagja túlzottan elhivatott és túlzottan nagy álmokat kerget. Néhány nagy álmokat kergető ember hasznos lehet, de a sikerek mögött ma már szinte mindig sok száz olyan biztos tudású, a felmerülő problémákat és feladatokat szakszerûen megoldani képes profi is áll.

Egy munka értékét nem csak a munka eredménye, terméke határozza meg, hanem az is, hogy mennyire lehet a megrendelő biztos abban, hogy a termék valóban meg fog születni, határidőre és az elvárt minőségben.

A szeretet olyan érzelem, amelyben alapvetően különbözünk az állatvilágtól. Mi talán úgy érezzük, hogy egy kutya "szereti" a gazdáját, de ez egészen másfajta "szeretet", mint amit az emberi szereteten értünk, mivel egészen másfajta agyterületekhez kapcsolódik. Egy kutyába a gazdája iránti érzések biológiailag bele vannak kódolva.

A szeretet (...) akármennyire alapvető érzelem is, nem alapérzelem: nincsen eleve, biológiailag belénk kódolva. Ez még a szerelemre is érvényes - ezért butaságok az önsegítő könyvek olyasfajta mantrái, mint "szerelemre születtél", vagy "arra születtél, hogy szeressenek". A szerelem nem velünk született képességünk, hanem apránként tanuljuk meg az irodalomból, a biológiából, a pszichológiából és legfőképpen: egymástól.

Minden nagy szerelmi történet nemcsak egy férfiről egy nőről szól, hanem a korról is, amelyben játszódik.

Sokkal könnyebb azt szeretni, akivel jót tettünk, mint azt, akivel rosszat.

Ne nézzük le a mûkörömépítő lánykát azért, hogy mit olvas, inkább örüljünk neki, hogy egyáltalán olvas.

Nem létezik szerintem olyasmi, hogy magyar tudomány. Mindig berzenkedtem attól, amit úgy neveznek, hogy a magyar tudomány ünnepe. Szerintem ha valahol erősen hangsúlyozzák, hogy magyar tudományos eredmény, ott valami gyanús, mert az annak szimbóluma, hogy valamilyen kutatás periferiális, provinciális, a világ számára valójában érdektelen, csak mi magyarok vagyunk büszkék rá. Olyan, hogy magyar tudós, természetesen létezik, de ez nem azt jelenti, hogy az eredmény, amire jut, az magyar eredmény lenne.

Az ezotériával nem az a bajom, hogy hülyeség. Hanem az, hogy állandóan belekeveri a tudományt, miközben nem tartja be a tudomány szabályait. És most durva leszek: azért keveri bele a tudományt, mert ott egy szép, nagy húsos fazék van. A tudomány sokat bizonyította a múltban, hogy érdemes rá pénzt szánni.

Azzal nem segítünk a következő generációknak, hogy megpróbáljuk az ő problémáikat megoldani, ugyanis úgysem tudjuk előre, milyen helyzetekkel találja szembe magát az emberiség generációk múlva.

Nincs olyan, hogy igazán jó pszichológus. Van olyan, aki feltûnően gyakran bizonyul jó pszichológusnak, és az egyszerûen azért segít eredményesen, mert érzéke van hozzá, mert jó pszichológus, és mellesleg tudja, amit megtanult, meg azt is, amit ugyan senki sem tanított neki az egyetemen, de valahogy mégis átmehet a levegőből.

Nem kár azokért a képességeinkért, amelyek számítógéppel helyettesíthetőek, így legalább több energiánk marad arra, amin tényleg érdemes gondolkodni.

A mesterséges intelligencia bármiféle fejlődésénél sokkal félelmetesebb az, hogy időről időre olyan természetes intelligenciákat ültetünk a saját fejünkre, amelyek lopnak, csalnak, átvernek. Méghozzá ezt demokratikus választások útján tesszük, saját jószántunkból. Talán ezért érdemes mégiscsak foglalkoznunk azzal, hogy mi történhet, ha a mesterséges intelligenciákról kiderül, hogy valójában ártanak nekünk, rossz szándékúak, ellenünk dolgoznak. (...) Valójában klasszikus politikai filozófiai fogalmakról, a fékekről és ellensúlyokról beszélek; csak így talán jobban érthető, miért kell a hatalmat, a legjobb indulatú, legintelligensebb hatalmat is keményen korlátozni, még akkor is, ha nem mesterséges, hanem természetes intelligenciák gyakorolják.

Nem látom, hogy (...) a kontrollt a gépeink felett mitől veszíthetnénk el - még akkor is, ha valóban sikerül emberi értelemben intelligens gépeket létrehoznunk. Csak rajtunk múlik, hogy mindig legyen rajtuk egy kikapcs gomb, és mindig fogunk tudni gondoskodni arról, hogy ez ­ellen a gomb ellen ne tudjanak védekezni. Mi építjük őket akkor is, ha bizonyos feladatokban már ma is sokkal értelmesebbek nálunk. Ezzel együtt a veszély mégis valós. A televízión is van kikapcs gomb, mégis sokan nem képesek azt megnyomni akkor sem, ha halálosan unják az összes mûsort. Nem a mesterséges intelligencia fejlődésétől kell hát félnünk, hanem saját magunktól.

Egy ember akkor sem gép, ha szuperintelligens. Az alapvető különbség: egy géptől azt várjuk el, hogy azt csinálja, amire készítettük, és ha nem azt csinálja, akkor minden lelkiismeretfurdalás nélkül semmisítjük meg. Ha Polgár Judittal találkoznék, és sakkozni hívnám, egyáltalán nem lepődnék meg, ha azt válaszolná, hogy most nincs kedvem sakkozni, beszélgessünk inkább a költészetről. Ha az autóm azt válaszolná a slusszkulcs elforgatására, hogy semmi kedvem elvinni téged a körösztanyádhoz, beszélgessünk inkább, azonnal vinném a szerelőhöz, és ha az nem tudja megjavítani, akkor megsemmisíteném, vagy alkatrészenként értékesíteném, mert nekem így nem kell. Holott ezzel éppen azt bizonyítaná, hogy valóban intelligens, emberi értelemben.