Michael Crawley

Minden futásnak megvan a maga érzelmi tartománya.

A versenyre való felkészülés mindig olyan, mint egy utazás vagy egy nagy kaland.

A kiábrándulás modern korunk legfájóbb traumája. (...) A nyugati társadalmakban sokan úgy gondoljuk, hogy nem léteznek titokzatos, kiszámíthatatlan erők, amelyek befolyásolhatják életünket, sokkal inkább úgy hisszük, hogy elvileg mindent mi irányíthatunk, csak el kell végezni a megfelelő számításokat. Ez napjainkban még inkább igaz.

Amikor az afrikai futókról olyanokat mondunk, hogy "meg sem izzadt", meg hogy "futásra született", azzal tulajdonképpen hosszú évek felkészülési munkáját és azt a rengeteg lemondást bagatellizáljuk, ami ezen illúzió mögött rejlik. És nem ismerjük fel azt a szakmai felkészültséget és azt a rengeteg tapasztalatot, amely az etióp, kenyai és ugandai sportegyesületekben halmozódott fel.

Egy egyszerû futóverseny többet mond el az emberek fizikai állapotáról, mint bármilyen laboratóriumi teszt.

A futásról magáról (...) úgy lehet megtudni a legtöbbet, ha az ember fut, méghozzá sokat. Nagyon sokat.

A szorítóban sokkal többet lehet megtudni a bokszról, mint a nézőtéren.

A futás olyan, mint amikor az ember elutazik otthonról.

Mostanság olyan sokan neveznek be Ironman triatlonokra és különböző ultraversenyekre a nyugati világban -, (...) ez egyfajta ellenszegülés a kényelem hatalmának.

Minden versenyen sokkal több a vesztes, mint a győztes.

Mindig egy kicsit többet akarunk, még akkor is, ha jól megy a futás. Mert a csalódás túloldalán ott vár a remény, és azért fejlődünk, mert mindig azt képzeljük, hogy legközelebb egy kicsit jobban fog menni.

Rengeteg olyan emberrel beszélgettem azután, hogy a valaha futott legjobb eredményüket érték el, és mind azt mondták, úgy érzik, tudtak volna még egy kicsit jobbak is lenni. Bizony, nem könnyû elérni az elégedettséget. Ezért folytatjuk újra és újra, hétről hétre, évről évre.

Az ember gyorsabban ér a dombtetőre, ha inkább a saját lábát nézi, és nem állandóan a csúcsot.

A lényeg (...) nem az, hogy mennyi időt töltesz az egyes dolgokkal. Nem. Az energia számít, amit belefektetsz.

A szorongást nem könnyû félretenni, de aki nem tud megbirkózni vele, annak magas árat kell fizetnie, ugyanis nagyon komoly negatív hatással van a fizikai állapotra.

A hosszútávfutók esetében a csúcsformát és a betegséget csak egy hajszál választja el egymástól. Mert az embernek tényleg úgy kell a végsőkig feszítenie a húrt, anélkül, hogy elszakadna.

A csoport energiája is több, mint a tagok energiáinak összege.

A legmagasabb szintû sporteredményekhez kíváncsiság és kalandvágy, valamint mértékletesség és fegyelem kell.