Idővel hajlamosak vagyunk optimalizálni és sablonossá tenni a reakcióinkat mindarra, amit az élet elénk tár. Mindannyian kialakítjuk a magunk gyors válaszait a mindennapi tapasztalatok befogadására és a problémák megoldására. Bár ez kétségtelenül adaptív - hiszen segít, hogy a lehető legkevesebb macerával végezzük el a dolgunkat -, végül rutinná válik. Tompít bennünket. A figyelem izmai elsorvadnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahogy múlik az idő, talán a korunknál és az elraktározott tapasztalatainknál fogva sajnáljuk az időt a részletekre. Ismerjük, egyszer már találkoztunk vele, minek elmélyedni benne még egyszer? Egyre inkább sablonok alakulnak ki, sémák, amiket ráhúzunk tárgyakra, emberekre, érzelmekre, mindenre. És ebben a pillanatban elvész a harmónia. Nem lesz fontos az elmélyülés, az árnyalás, a részlet. Szép lassan elveszünk az általánosításban. J. J. Stalter
2. Minél jobban megszoktuk a rutinszerû napi cselekvéseket, annál gyorsabbnak érzékeljük az idő múlását, és ahogy öregszünk, ez a megszokás általában egyre fokozódik. (...) Ha hosszabbnak akarjuk érezni az életet, új és változatos eseményekkel kell kitöltenünk az időnket, kerülve az időrabló napi rutincselekvéseket. Kit Yates
3. Az ember önkéntelenül is a kisebb erőkifejtés irányába mozdul el. Sokszor még akkor is markolja a megszokottat, amikor már maga is tudja, hogy tovább kell lépni, mert ez már nem az. Ami eddig építő volt, most már rombol. Akarva-akaratlanul is akadályoz, hátráltat, visszafog. Sokszor érezzük, hogy eljött a változás ideje, de nincs erőnk elindulni. Várunk, tûrünk, kitartunk, és reméljük, hogy majd csak történik valami.
4. A szokások felgyorsítják az időt, mert amikor minden nap ugyanolyan, az élményeink lerövidülnek és összefolynak; ezzel szemben az idő lelassul, amikor a szokásokat megszakítjuk, amikor az agynak új információt kell feldolgoznia. Gretchen Rubin
5. Mindennek sora és rendje van. Mire az ember belesüpped egy helyzetbe, sok idő telik el és megszokjuk a változást. Márai Sándor
6. Ha az ember életében minden stimmel, akkor hajlamos megszokni és elkényelmesedni. Aztán, ha valamit elveszítünk, akkor jövünk rá, mennyire fontos volt.
7. Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy saját parancsainknak engedelmeskedjünk. Ha ezt megszoktuk, egyre kevésbé vágyódunk lényegtelen dolgokra. Rudolf Steiner
8. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy több figyelmünk van, mint amennyi inger. Ezért a kirívó ingerekre odakapjuk a fejünket. Sőt, mivel a figyelem használata az unalom ellenszere is, a fontosság analógiája is, ezért nagyon kielégítő is valamire figyelni. Viszont emiatt az általános figyelmi ingerszintünk belépési küszöbe is megnőtt, úgyhogy nehezebb az olyan dolgokra figyelni, amelyek nem annyira ingergazdagok. Ilyen például a tanulás, egy baráti beszélgetés vagy a monoton feladatok elvégzése valami nagyobb cél elérése érdekében. (...) Kezdj el úgy gondolni a figyelmedre, mint egy szûkös erőforrásra, amit mi is, és mások is tudnak irányítani! Ezek egybevághatnak, és kialakulhat egy jó egyensúly, de a figyelemirányítás képessége végül is az egyének felelőssége lesz. A te döntésed, hogy mire akarod fordítani a figyelmedet. Csak ez a döntés most nagyon sokszor tudattalan, sodródás az ingerek árjával. Ha tudatosítod magadban azt, hogy most már több inger van, mint figyelem, és hogy a figyelmed elfogyhat, így nem jut olyan dolgokra, amiket fontosnak tartasz, de amelyek nem annyira ingergazdagok, akkor igenis tudsz ez ellen tenni. Szertics Gergely
9. Mivel nincs olyan az életben, hogy az ember stagnál, így aki a kényelmes életet választja, könnyen belecsúszhat abba, hogy egyre kisebb és kisebb célokat tûz maga elé, egyre kisebb és kisebb erőfeszítéseket tesz meg, és ennek eredményeképpen az egész élete összezsugorodik. Elfogynak a célok, elfogynak a sikerélmények, és idővel egyre kevésbé érezzük azt, hogy igazán élünk. Szabó Péter
10. Sok mindennapi döntésünk is csak azért születik, mert a múltban az a cselekedet jó megoldás volt. Ha egy adott viselkedés egyszer már bevált, akkor az agy hajlamos a későbbiekben is alkalmazni. Így válik az egyszeri tudatos döntésből rutin. Nir Eyal