Michael Schur

Amikor mások az erényes viselkedés terén hiányosságokkal küzdenek, és emiatt fájdalmat vagy szenvedést okoznak embertársaiknak, fel kell szólalnunk ez ellen (a megfelelő módon, a megfelelő időben, a megfelelő szinten). De ha bûnük megbocsátható, emlékeztessük magunkat arra, hogy mi miben reménykedünk, amikor elbaltázunk valamit, és próbáljunk ugyanolyan jóindulattal és megértéssel viseltetni irányukban, mint amit mi is szeretnénk kapni másoktól.

Ha lehetetlen elvárásokat támasztunk mások felé és tökéletességet követelünk tőlük, azzal tulajdonképpen figyelmen kívül hagyjuk azt az egyszerû, ám csodálatos tényt, hogy senki sem tökéletes.

A felnőtté válás egyik legironikusabb aspektusa pont az, hogy ha mondjuk tíz év múlva visszanéztek tíz évvel korábbi énetekre, libabőrösek lesztek, ahogy az elkövetett hibákra, illetve az éretlen és konok viselkedésetekre gondoltok, de ezután vesztek majd egy nagy levegőt, és tudatosítjátok magatokban, hogy időközben mennyivel okosabbak és érettebbek lettetek. Aztán tíz évvel később ugyanez ismét lejátszódik.

Mielőtt bármit megtennétek, feltehetitek magatoknak a kérdést, hogy: "Rendben lenne, ha mindenki ugyanígy tenne? Milyen lenne a világ, ha mindenkinek jogában állna megtenni azt, amire most készülök?" Ha ez a világ furcsa, igazságtalan és logikátlan volna, akkor talán jobb, ha valami mást tesztek eredeti tervetek helyett.

Ha valaki olyan dologra kér meg titeket, ami nem passzol ahhoz, ahogyan saját magatokról gondolkoztok, egy belső hang elkezd majd csiripelni a fejetekben, ami arra figyelmeztet, hogy ez a dolog nem helyes. Ne hagyjátok figyelmen kívül ezt a hangot! Azért szólalt meg, hogy segítsen nektek.

Egy igazán tömör használati útmutatóra vágytok a jó élethez? Egy olyan velős útmutatóra, amelyet ha a karotokra tetováltatnátok, még bőven lenne hely további alkotásoknak is? Ismerd meg önmagad. Semmit se vigyél túlzásba. Persze akadnak további tanácsok is. Ez a kettő nem fed le mindent. Viszont kezdetnek tökéletesen megteszik.