Mika Waltari

A gyermeteg jámborság csírája (...) a legcsiszoltabb elmékben is benne rejlik. Ezért van az, hogy ha színbort iszogat az ember, (...) olyat is elhisz, amit józan fővel nem.

Ahogyan ez a kő nem fog kenyérré változni, ugyanúgy nem változik meg a világ sem! Marad, ami volt: a harag, a keserûség, a paráznaság, a kapzsiság és az indulatok világa!

Mi a bûn tulajdonképpen? Mindenik filozófia arra tanítja az embert végső fokon, hogy éljen helyesen, a másik emberrel szándékosan ne tegyen rosszat, és érjen be a halálra. Az ember mégsem kerülheti el a gonosz cselekedeteket. De megvizsgálhatja tetteit, és elhatározhatja, hogy máskor bölcsebb lesz. Ebben a dologban azonban senki sem segíthet a másiknak. Mindenki maga felel a tetteiért.

Egyéb hatalom (...) nincs a világon, csak a pénz és az ököl!

Sok az út, és közöttük a tévút is sok!

Az embernek jólesik a tudat, hogy van hely, ahová visszatérhet még, ha nincs is szándékában.

A szerencse szeszélyes, a nyerési lehetőség bizonytalan, játszani mégis jobb, mint a játékról lemondva megelégedni az üres semmivel.

A mûveltség terjesztésére és az előítéletek legyőzésére nincs hatékonyabb eszköz, mint a cirkusz és a színház.

A politika bizony politika, és döntéseit a célszerûség diktálja, nem a formális igazság.