Úgy tûnik, a húsfogyasztók jelentős része nincs elragadtatva az eljárásoktól, amelyeket követően a hús a tányérjukra kerül, mégsem tesznek határozott lépéseket az étrendváltásért. Ezek az ellentmondásos mindenevők adják ki - ha nem is a csendes többséget, de - a húsfogyasztók egy csendes, ám vastag "szeletét".

Kapcsolódó idézetek

1. Mi van a fogyasztóval? Õ nem árt az állatoknak, csupán elfogyasztja a nagyüzemi állattartásból származó termékeket. Képzeljük el, amint valaki ezt mondja, "Nem rugdosok halálra egy kutyát. Éppen csak megfizetek valakit, hogy tegye meg helyettem." Úgy ítélnénk meg, hogy ez az ember helytelenül cselekszik, amikor felbátorít és rávesz valakit a kegyetlenkedésre. Hasonlóképpen van ez a húsevőkkel is, akik ugyan távol érzik magukat a hústermeléstől, és soha még csak nem is gondolnak arra, hogy mi történik az állattelepeken és vágóhidakon, az ott előállított hús megvásárlásával azonban közvetlenül bátorítják a termelőket, és lehetővé teszik a mindehhez kapcsolódó kegyetlenkedést. Vagyis a fogyasztót nagymértékû felelősség terheli.
2. Az emberek többségében egyszerûen nincs akkora lelkierő, hogy az asztalra odakészített, frissen sült süteményt látva azt ismételgesse: "Nem eszem sütit, nem eszem sütit, nem eszem sütit", és tényleg ne is egyen. A "nemből" meglehetősen gyorsan "talán", majd végül "igen" lesz.
3. Az étkezési tanácsok sokszor homályosak, nehéz követni őket. Megtartani még nehezebb. Az egyszerû és jól követhető tanácsok ritkák, nem utolsósorban azért, mert minden embernek megvan a maga egyéni anyagcseréje, saját testmérete és számításba veendő betegségtörténete. A tanácsok inkább elnagyolt, általános irányvonalakat jelentenek, amelyeket követhetünk. Ezenkívül keveseknek van idejük arra, hogy részletesen átgondolják az étrendjüket. Az evés bonyolult tudomány.
4. Körülbelül három esztendeje nem eszem sem húst, sem zsírt, tisztán növényekkel, tejtermékekkel táplálkozom. Azóta szinte naponta részem van embertársaim viharos érdeklődésében. Rázzák a fejüket. Azt mondják, hogy a táplálékok minemûsége nem is olyan fontos. De ezt annyiszor ismételgetik s annyi kérdéssel ostromolnak, hogy állításukból az ellenkező tanulságot kell levonnom. Kosztolányi Dezső
5. Az igazán állatszerető ember soha, egyetlen ujjal sem bántalmazna, kínozna, hajkurászna vagy ölne meg állatot. Húst viszont, ami a legkevésbé sem állatformájú, de megfelelően elkészítve kitûnő étel, természetesen szívesen fogyaszt. A hús a csarnokban vagy a hentesnél keletkezik, úgy nő, mint a dudva, és a hentes pontosan akkora szeleteket szabdal belőle, amekkorát a kedves vevő kér, és nem kell rohangálni utána. Az állat és a hús megkülönböztetése nagyon fontos az embernek, mert neki erkölcsi érzéke van, és eszébe sincs úri passzióból feláldozni, pláne megölni egy kedves állatot. Csányi Vilmos
6. Orvosként sokan azt gondoljuk, hogy betegeink nem hajlandók komoly változtatásra és felelősségvállalásra az egészségük érdekében... és igen, ez gyakran igaz. De az a beteg döntése, hogy neki mi mennyit ér, és hogy szeretne-e inkább betegen, rövidebb ideig, de húsevő szokással élni, vagy ad magának egy esélyt a gyógyulásra. A mi feladatunk a tanulás és a tájékoztatás. Iller Barbara
7. Az emberek még mindig nehezen hiszik el, hogy létezhet olyan gén, amelyik elhízást okoz. Egy olyan gén, amelyik a viselkedésre is kihat. Hiába mondjuk el százszor, sokan még mindig képtelenek elfogadni a tényt. Szerintem arról van szó, hogy az emberek nem szívesen néznek szembe azzal, hogy nem tudnak mindent irányítani. A gondolat, hogy egy furcsa genetikai mutáció hatására valaki egyfolytában a süteményes bödönt dézsmálja, még sok orvos számára is nehezen hihető. Stephen O`Rahilly
8. A hús az hús. Formátlan, idomtalan, alaktalan, célja nincs, öntudatlan izom- és zsírtömeg. Mozdul, ha mozdítja valami. Csikós Attila
9. Mind megadjuk magunkat a testünknek így vagy úgy. Kérdezze csak meg a túlsúlyos embereket, vagy egy függőt - nem számít, hogy egészségtelen vagy helytelen, akkor is megtesszük.
10. Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm. Nicholas Sparks