Azért fejlődött ki a félelemérzetünk, hogy megóvjon minket a bajtól. Az evolúció talán nem tanította meg nekünk, a modern világ lakóinak, hogy helyesen határozzuk meg, mitől is kellene félnünk, de némi utánajárással kivitelezhető pár szükséges kiigazítás.

Kapcsolódó idézetek

1. A haláltól való félelem, úgy tûnik nekem, az evolúció tévedése: sok állat erőteljes rettegéssel és meneküléssel reagál arra, ha közeledik hozzá egy ragadozó. Egészséges reakció, elkerülhetővé teszi a veszélyeket. Ez a rémület egyetlen pillanatig tart, nem tartós valami. A természetes kiválasztás eredményezte ezeket a ritka szőrû, nagy majmokat hipertrofikus frontális lebenyekkel, a jövő előrelátásának túlzott képességével. Kiváltság ez, s bizonyára segít, de ez szembesített bennünket, nagy majmokat az elkerülhetetlen halál látomásával is, s mûködésbe hozza a rettegés és a ragadozóktól való menekülés ösztönét. Egyszóval úgy gondolom, hogy a haláltól való félelem két, egymástól független evolúciós késztetés esetleges és ostoba interferenciája, nem olyasvalami, ami hasznunkra lenne vagy lenne értelme. Carlo Rovelli
2. Az emberek különbözően reagálnak a félelemre. Elítélni ezt túlságosan is egyszerû volna - inkább meg kellene értenünk, honnan jönnek ezek a félelmek.
3. A félelem hasznos lehet, de csak akkor, ha a megfelelő dolgokra irányul. A világ megértésének tekintetében a félelem ösztöne csapnivaló kalauz. Miközben rávesz bennünket arra, hogy a figyelmünket olyan valószerûtlen veszélyekre irányítsuk, amelyektől a leginkább tartunk, elhanyagoljuk azokat, amelyek valóban a legkockázatosabbak. Hans Rosling
4. Bennünk, emberekben a jelek szerint valóban a ragadozók elleni túlélési mechanizmusként alakult ki a félelmi reakció. (...) Csakhogy most, évmilliókkal később, egy olyan világban, ahol nem leselkednek vadállatok minden utcasarkon, ez a félelemi rendszer túlérzékeny lehet - mint az ideges autóvezető, aki folyton a fékpedál fölött tartja a lábát -, s a valójában nem is létező veszélyekre reagálva illogikus és irracionális cselekvésekre késztet minket.
5. Az evolúció nem állította be úgy az agyi folyamatainkat, hogy azok olyan hiteket alakítsanak ki, amelyek igazodnak a valósághoz. Úgy konfigurálta azokat, hogy az olyan hiteket részesítsék előnyben, amelyek a túlélést elősegítő magatartást generálnak. Ennek a két megfontolásnak nem kell szükségszerûen egybeesnie. Brian Greene
6. A félelem természetes. Jó, mert távol tart a hibáktól. Attól, hogy olyat tegyél, amire nem állsz készen.
7. Az emberek félnek olyasmiktől, amiktől nem kéne, és nem félnek olyasmiktől, amiktől kéne. Ha zökken egyet a repülőgép, én is sikoltok, mint mindenki más, de a félelem föltartóztat bennünket az előrehaladásban, és akadályozza, hogy megtanuljunk dolgokat.
8. Ha valamit tanulhattunk az evolúcióból, az az, hogy az életet nem lehet kordában tartani. Az élet kiszabadul. Új területekre tódul, új korlátokat dönt le. Fájdalmasan, néha veszedelmesen.
9. Szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell - ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelemet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni! Al Ghaoui Hesna
10. Van, hogy rosszul ítéljük meg a dolgokat, a félelmeink félrevezethetnek, elrettenthetnek minket a változástól, a továbblépéstől. De a félelmeink mögött általában új esélyek várnak arra, hogy megragadjuk őket. Egy új esély az életre, a dicsőségre, a családra, a szerelemre - és ilyen esélyek nem adódnak minden nap, úgyhogy ha szembe jön egy, legyünk bátrak, kockáztassunk és használjuk ki, amíg lehet.