Mikhail Aleksandrovich Bakunin

Materialisták és ateisták vagyunk, és a tényekben dicsőülünk.

A teológia az isteni hazugság tudománya.

A vallás csoportos őrület.

A kereszténység teljes tagadása a józan észnek és az értelem "hangjának".

Az emberek azért mennek a templomokba, amiért a kocsmákba: hogy elkábítsák magukat, hogy elfeledjék nyomorukat, hogy elfeledkezzenek pár percre magukról, szabadon, és boldogan.

Isten eszméje lemondást jelent az emberi értelemről és igazságról; az emberi szabadság döntő tagadása szükségképpen az emberiség rabszolgává válását jelenti elméleti és gyakorlati értelemben is.

Amíg van egy mesterünk a mennyországban, addig rabszolgák leszünk a földön.

Isten, vagyis inkább Isten képzete a beletörődése és az intellektuális és erkölcsi oka a földi rabszolgaságnak, és az ember szabadsága soha nem lesz teljes addig, amíg az égi mester eszméjét teljesen ki nem irtották.

Minden vallás, isten, félisten próféta, messiás és szent az olyan emberek képzeletének és hiszékenységének terméke, akik még nincsenek birtokában intellektuális hatalmuknak.

A szabadság, az erkölcsösség, és az emberi méltóság pontosan abban áll, hogy nem azért cselekszik jól, mert kényszerítve van rá, hanem azért, mert magától belátja, akarja, és azt szereti.

Ha Isten létezne, mindenképp szükséges volna eltörölni őt.

Míg a vallásos nevelés a babonák s az istenhiten keresztül a hatalom eszméjének továbbéléséhez ad tápot, a világi közoktatásnak egyetlen célja lehet: a gyermek fokozatos, lépésről lépésre előrehaladó bevezetése a szabadság birodalmába fizikai erejének, értelmének és akaratának hármas fejlesztésével.

Az emberiség, az igazság és a haladás szempontjából káros dolgok közül az egyház a legkárosabb. Hogy is lehetne ez másképp? Nem az egyház gondoskodik talán a fiatal nemzedékek, mindenekelőtt a nők megrontásáról? Nem az egyház teszi tönkre a logikus gondolkodást és a tudományt dogmáival, hazugságaival, ostobaságaival, gyalázkodásával? Nem az egyház támadja-e az ember méltóságát azzal, hogy elferdíti benne a jogok és az igazság fogalmát? Nem tetemként adja-e vissza azt, ami élő, nem veszejti-e el a szabadságot, nem az egyház prédikálja-e a tömegek örökös szolgaságát néhány zsarnok és kizsákmányoló kedvéért? Nem az egyház, ez a hajthatatlan egyház próbálja-e állandósítani a sötétség, a tudatlanság, a szegénység és a bûn uralmát? És ha századunk haladása nem csalóka álom, akkor el kell söpörnie az egyházat.

A politikában éppúgy, mint a vallásban, az ember puszta gépezet a kizsákmányolók kezében.

Az egyén szabadsága egyáltalán nem áll meg, mintha határhoz érkezett volna, más egyének szabadságával szembesülve. Ellenkezőleg, mások szabadságában saját igazolását találja meg.

Mivel az egyes nemzetek szabadsága egymástól elválaszthatatlan, a nemzeti forradalmaknak nemzetközivé kell szélesedniük.

Az oktatásnak mindenekelőtt emberré kell formálnia, emberi értékeket átadnia s csak aztán jön a szakmai képzés.

Sem a szülők, sem a társadalom nem formálhat jogot a gyermekre. A gyermek egyedül önmagához és saját jövendő szabadságához tartozik.

Minden felnőtt férfinek és nőnek joga van bárkivel és bármikor szövetségre lépni vagy azt felbontani, a társadalomnak pedig nincs joga e szövetség elé akadályokat gördíteni vagy erőltetni annak fenntartását.

A munkások szolgasága mindaddig nem fog megszûnni, amíg közös összefogással meg nem döntik a kapitalizmust.