Mikhail Aleksandrovich Bakunin

Vegyük akár a legőszintébb demokratát és ültessük a trónra: ha nem lép le nyomban, mérget vehetünk rá, hogy előbb-utóbb gazember válik belőle.

Az emberi természet olyan, hogy a rosszra való hajlandóságát mindig a körülmények erősítik fel, s az egyén erkölcsei sokkal inkább függnek az őt körülvevő környezettől s a benne adott feltételektől, mint a saját akaratától.

Az ember választhat, hogy éhen hal, kivonul a sivatagba vagy az erdő vadjai közé, de aki társadalomban akar élni, annak dolgoznia kell a kenyeréért, mert ha nem, akkor mint parazita, aki a mások verítékén él, magára vonja a társadalom ítéletét.

Egy nemzet dicsősége és nagysága csak abban állhat, hogy mennyire valósítja meg a humánus elveket. Erejének és életrevalóságának mértéke - a szabadsága.

A szabadságot a szabadságnak kell megvédenie, és csakis a szabadság védheti meg: szabadságot a szabadság érdekében korlátozni veszélyes melléfogás.

Az istenségről és a lélekről alkotott általános vagy absztrakt, teljesen ostoba eszmék (...) elkerülhetetlenül és sorsszerûen jelen vannak az emberi szellem történelmi fejlődésében, és ez a szellem csak nagyon lassan, sok évszázadon át juthat el önmaga észbeli és kritikus felismeréséhez.

Az állam nem szelíd eszközökkel szilárdítja meg pozícióját, az állam nem próbál meggyőzni: nem szívesen avatkozik be, mert természetétől idegen a meggyőzés, sokkal inkább kíván hatást kelteni, kényszeríteni, és bármibe kerül is, el akarja palástolni, hogy az emberi akarat megsértője, szabadságának örökös tagadója. Még ha jót parancsol is, elrontja és bemocskolja azt, mert parancsolja, mert minden parancs a szabadság jogos felháborodását váltja ki; mert a jó, ha úgy parancsolják - az igazi erkölcs, az emberi erkölcs, és nem az isteni erkölcs szempontjából, hanem az ember megbecsülése és szabadsága szempontjából nézve - rosszá változik. Az ember szabadsága, erkölcsössége és méltósága éppen abban rejlik, hogy a jót nem azért teszi, mert megparancsolják neki, hanem mert megérti, mert akarja és szereti.

A felnőttek szabadsága, bármelyik nemhez is tartozzanak, legyen korlátlan és teljes, hogy szabadon mehessenek oda, ahová akarnak, hogy kinyilváníthassák véleményüket, bármi legyen is az, hogy szabadon lehessenek lusták vagy tevékenyek, erkölcsösek vagy erkölcstelenek; rövidre fogva, hogy kedvük szerint rendelkezhessenek önmagukkal és javaikkal, nem tartozván felelősséggel senkinek. Minden felnőtt férfinak és nőnek álljon jogában saját munkájából élni, ha tisztességes, de élhessen akár mások nyakán is, ha azok önként vetik magukat alá a kizsákmányolásnak.

Az ember csak akkor lehet igazán szabad, ha ugyanolyan szabad emberek között él; már egyetlen lény rabsága is sérti az emberiséget, és tagadja mindenki más szabadságát.

Minden felnőtt férfi és nő elvitathatatlan joga a szabadság, tetteiket nem szentesítheti más, csak a lelkiismeret és a józan ész, minthogy először is önmaguknak tartoznak felelősséggel, s csak azután a társadalomnak, melynek önként léptek kötelékeibe.

Az Isten helyett az ember iránti szeretetünktől és tiszteletünktől vezetve kijelentjük, hogy az igazságot egyedül az emberi értelem teszi; hogy az igazságosság forrása a lelkiismeret; és hogy a társadalmi rend alapja csakis az egyéni és kollektív szabadság lehet.

"Atyáink is ekképpen gondolkodtak és cselekedtek, nekünk is így kell tehát gondolkodnunk és cselekednünk; miért gondolkodnánk és cselekednénk másképpen?" - Ez a gondolat társadalmi osztályokra való tekintet nélkül az emberiség 99 százalékának filozófiáját, meggyőződését és gyakorlatát fejezi ki. És (...) ez a legnagyobb kerékkötője a haladásnak és az emberiség gyors felszabadításának.

A társadalom roppant nyomással nehezedik az egyénre, és nem létezik olyan erős jellem, olyan hatalmas értelem, amelyik azt állíthatná magáról, hogy őt megkíméli a társadalom zsarnoki és ellenállhatatlan befolyása.

Minden nemzedék talál a bölcsőjénél egy eszme-, ötlet- és érzésvilágot, amelyet az elmúlt évszázadok örökségeként vesz át. Ez a világ kezdetben nem eszményi alakban, képzetek és eszmék rendszereként, vallásként, tanként jelenik meg az újszülöttnek; a gyermek képtelen volna befogadni, felfogni ebben az alakjában; e helyett hús-vér, valós világként jelenik meg számára az őt körülvevő személyekben és dolgokban, és ez a világ születése pillanatától kezdve érzékeihez szól mindabban, amit gyermekként hall és lát.

Az állam minden országban az önkény, a rablás és a fosztogatás házasságának gyümölcse, a háborúé és a hódításé.

Jézus Krisztusnak igaza van: az anyagi gazdagság iránti mohóság és a halhatatlan lelkek üdvössége teljesen összeegyeztethetetlen egymással. Nem jobb-e akkor, ha valóban hisz az ember a lélek halhatatlanságában, lemondani a társadalom nyújtotta kényelemről és luxusról, és gyökereken élni, ahogyan a remeték tették, hogy ezáltal megmentsük lelkünket az örökkévalóság számára, még ha elveszítünk is évtizedes anyagi javakat? Ez a megfontolás olyannyira egyszerû és szemmel láthatólag olyannyira igaz, hogy kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy a jámbor és gazdag polgárok, bankárok, gyárosok és kereskedők, akik ismert eszközökkel pompás üzleteket csinálnak, miközben örökösen az evangéliumra hivatkoznak, egyáltalában nem számítanak a lélek halhatatlanságára, és hogy ezt nagylelkûen átengedik a proletariátusnak, miközben ők szerényen igényt tartanak a földi életben összegyûjtött nyomorúságos javakra.