A társadalom roppant nyomással nehezedik az egyénre, és nem létezik olyan erős jellem, olyan hatalmas értelem, amelyik azt állíthatná magáról, hogy őt megkíméli a társadalom zsarnoki és ellenállhatatlan befolyása.

Kapcsolódó idézetek

1. Mostanra a társadalom, mint erkölcsi fék, elkopott: már a szégyen sem visszatartó erő. Vavyan Fable
2. Manapság a közösségek képtelenek gondoskodni az egyénről, az egyének meg képtelenek megfelelni a közösség elvárásainak. Tóth Gábor Ákos
3. Nem hiszem, hogy a társadalmat bárki is megformálhatná. A társadalom egy olyan szövedék, amelynek minden egyes résztvevő eleme formálja ezt a szövedéket, a legszürkébb, legkonvencionálisabb életek is, ezek is rányomják a bélyegüket, a deviánsok is, a bûnözők és a rend megszállottjai is, mindenki...
4. Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.
5. A társadalomnak csalhatatlan szimata van... Aki kívül maradt, annak a számára nincs kegyelem. Hevesi András
6. A társadalom, minthogy nincsen igazán tér, ahol mozgásban lehetne, állíthatná, mondhatná önmagát, tehetetlen, s magára hagyja az egyént, aki tehát magában, egyedül, a közösség, a tradíció, a kultúra védelme nélkül áll - állunk, s próbálkozunk ki-ki alapon. És hiába tudunk valamit egyenként, akár több millióan, ez, a nyilvános beszéd híján, személyes tudás marad, pedig kollektívnek kéne lenni. Esterházy Péter
7. Az ember ragaszkodjék a kényszerképzeteihez és a rögeszméihez, úgysincs más szilárd kapaszkodó ebben a nyomorult életben. Cserna-Szabó András
8. A társadalom nagy zsarnok. Sokszor megtagadja még az igazságot is attól, aki erőszakosan követeli a maga jogát, gyakran viszont többet is megad, mint amennyit kérnek tőle, ha a kérés olyan formában történik, ahogy a zsarnok szereti. Nathaniel Hawthorne
9. Mindennap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak. Jane Austen
10. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih