Nicholas Sparks

Az ifjúság a boldogság ígéretét nyújtja, ám az élet a fájdalom valóságát.

Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek.

Mennyi időt töltünk olyan dolgok helyrehozásával, amelyekről korábban féltünk beszélni.

Előfordulhat ugyanis, hogy sohasem tudjuk meg, mit hoz a jövő, és ez bizony még annál is rosszabb lenne, mint ha kiderülne, hogy már a legelején tévedtünk. Mert ha tévedünk, azért még élhetünk tovább anélkül, hogy tûnődve vissza kellene néznünk, vajon mi lett volna...

Mielőtt egymásra találtunk, céltalanul, haszontalanul éltem. Érzem, minden lépést, amit megtettem életemben, azért tettem, hogy rád találjak. Úgy rendelte a sors, hogy egymásra találjunk.

A zene az angyalok énekével vetekszik szépségét tekintve.

Az érzelmek jönnek-mennek - irányíthatatlanok. Így aztán nincs értelme aggódni miattuk. Végül is az embereket a tetteik alapján ítélik meg.

Azt mondják, hogy a kiszámíthatatlanság csak fokozza egy nő titokzatosságát.

Élveztem, amikor kettesben lehettünk, és szerettem volna még több időt vele tölteni. Nemcsak aznap este, de másnap, harmadnap... Minden - a könnyed nevetésétől az eszén át a segítőkészségéig - olyan újszerûen hatott rám, és nagyon imponált. A közösen töltött idő arra is rádöbbentett, hogy mennyire magányos voltam az előtt, hogy vele megismerkedtem.

És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható.

Az élet arról szól, hogy egy kis időt együtt töltünk, kéz a kézben sétálunk, miközben nézzük a naplementét. Nem nagy dolog, de kell ennél több?

A szerelem gyorsan fellobbanhat, de az igaz szerelemnek időre van szüksége ahhoz, hogy erőssé és tartóssá váljon. A szerelem mindenekelőtt elkötelezettségről, odaadásról szól, és arról a hitről, hogy együtt sokkal többet elérhetünk, mint külön-külön. De valójában csak az idő dönti el, hogy az ember jó döntést hozott-e.

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.

Tisztában volt vele, hogy a múlt nem tágít, és bármikor visszatérhet. A múlt árnyai bizonyára most is portyáznak, szimatolnak, tûvé teszik érte az egész világot, és napról napra egyre dühösebbek.

Olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.

Találkoztam vele, és ez teszi a mostani életemet olyan különössé. Belészerettem, amikor együtt voltunk, és még jobban megszerettem a külön töltött évek alatt. Történetünk három fő korszakra tagolható: volt eleje, közepe és vége. És bár így van ez minden történettel, számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a miénk miért nem tartott örökké.

Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt. Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra.

Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.

Az igazi gyûlölet, amelytől liftezik az ember gyomra, nem lehetséges érzelmi kötődés nélkül.

Nem áll rendelkezésünkre egy szép nagy könyv, amelyből minden kérdésünkre készen kapjuk a választ.