Nick Ortner

Az úgynevezett negatív gondolatok akkor is jelen vannak, ha tudatosan nem gondolunk rájuk. Ugyanúgy, mint a fiókban halmozódó számlák, amelyek akkor is ott vannak, ha legszívesebben rájuk se néznénk - így is, úgy is be kell fizetnünk őket. Feldolgozatlan érzelmeink, hiedelmeink és traumáink tudat alatt kontrollálják az életünket. Azért kell foglalkoznunk velük - fel kell derítenünk őket, el kell fogadnunk a létezésüket és dolgoznunk kell rajtuk -, hogy végül megszabadulhassunk tőlük.

Vajon mi az oka annak, hogy míg az egyik ember egy mozgalmas nap folyamán is teljesen nyugodt tud maradni, élvezi a kihívásoknak való megfelelést és különösebb erőfeszítés nélkül tesz eleget kötelezettségeinek, addig a másik, akinek ugyanannyi feladattal és kihívással kell megbirkóznia, valósággal bepánikol, stresszel és túlterheltnek érzi magát? Ez annak tudható be, hogy az előbbi személy hiedelmei - a gondolkodásmódjához hasonlóan - egészségesek, építő jellegûek, míg az utóbbiéról ez nem mondható el.

Nincs abban semmi rossz, ha megnyílunk valakinek, és kieresztünk egy kis gőzt. Problémát csak az jelent, ha újra és újra ugyanarra a dologra panaszkodunk, anélkül, hogy bármi is változna vagy megoldódna.

Többségünknek jót tenne, ha soha többé nem nézne híreket.

Tudatosan minden emberi lény sikerre vágyik. Tudatalattinknak azonban sajnos gyakran megvan a maga forgatókönyve.

A szakítások ritkán tökéletesek.