Nicklas Brendborg

Mi, emberek exponenciálisan öregszünk: a serdülőkor után a halálozás kockázata körülbelül nyolcévente megduplázódik, mivel testünk egyre jobban legyengül.

A testmozgás igazi kihívás a szervezetnek. Amit természetesen mi is érzünk. De a mozgás tulajdonképpen éppen ezért egészséges. A test megérti az üzenetet: erősebbnek kell lenned. És így is tesz: erősebbé és ellenállóbbá fejleszti magát.

A magány rosszabb, mint a dohányzás.

A biológiában alapvető szabály, hogy minél közelebbi rokonságban állunk egy állattal evolúciós szempontból, annál többet tudhatunk meg magunkról, ha tanulmányozzuk. Ekképpen többet tanulhatunk a halaktól, mint a rovaroktól, de kevesebbet tanulhatunk a halaktól, mint, mondjuk, a madaraktól és a hüllőktől - nem beszélve legközelebbi rokonainkról, az emlősökről.

Inkább együnk néha egészségtelen ételt, mintsem hogy az egészséges étkezések közben egészségtelen rágcsálnivalókat fogyasszunk.

Ha igazán hosszú életû állatokat akarunk találni, akkor a tengerben kell keresgélnünk. Ha azonban hosszú életû emlősöket keresünk a saját környezetünkben, a szárazföldön, nem a szavannán, és nem is a fák tetején kell kutakodnunk. A leghosszabb életû szárazföldi emlősök ugyanis idősotthonokban élnek.

Nem csak betegségekbe halunk bele. Hanem magába az öregedésbe.

Ha a porcelánboltunknak elefántketrecként is kell mûködnie, könnyen elképzelhető, hogy bajok lesznek.

Bár a szél a fák egyik legnagyobb ellensége, nem tudnak meglenni nélküle. A szél kitartó fenyegetése erősebbé és ellenállóbbá teszi a fákat: nélküle elgyengülnek. A fáknak tehát jót tesz, ha ellenállásnak vannak kitéve. És ezzel nincsenek egyedül.

A hosszú élet titka nem a megpróbáltatások vagy a nehéz időszakok elkerülése, hanem az, hogy képesek legyünk megbirkózni a problémákkal, ha jelentkeznek.

Amikor súlyokat emelünk, az izomrostok károsodnak. Az izomsejtek átkozzák a fafejû őrültet, aki ok nélkül emelget nehéz tárgyakat. Aztán nekilátnak a sérülés helyreállításának, megerősítik az izomrostokat arra az esetre, ha újra eszünkbe jutna ilyesmi. Tehát azért okozunk kárt magunkban, hogy jelzést küldjünk a testünknek: erősödnie kell. Magától a károsodástól nem leszünk erősebbek, épp ellenkezőleg. Csak gyengébbek. A jelzés a fontos.

Csak baktériumsejtből ugyanannyi él a testünkben, mint emberi sejt. És az összes többi lényről még nem is beszéltünk. Úgy tekinthetünk magunkra, mint egy fára az esőerdőben. Nemcsak magában áll, hanem mindenféle rovarnak, madárnak, majomnak, hüllőnek, más növénynek stb. is otthont ad. Ugyanígy mi is többek vagyunk magunknál, egész ökoszisztémát alkotunk. Otthont adunk mindenféle élőlénynek, akiket nem igazán érdekel, hogy örülünk-e a jelenlétüknek.

Ha több mint harminc évet töltünk egy kutatási projekttel, és két, különböző tanulmányt készítünk, Murphy törvénye szerint ezek természetesen egymásnak ellentmondó eredményekkel járnak.

Mi, emberek evolúciósan alkalmazkodtunk a húsfogyasztáshoz. Időnként nagyon sok húst ettünk. Õseink annyira szerették, hogy Afrikán és Dél-Ázsián kívül gyakorlatilag mindenhol sikerült kiirtaniuk minden nagyobb állatfajt. Valaha rengeteg nagy testû állat élt Európában - mamutok, gyapjas orrszarvúk, őstulkok, óriásszarvasok -, de mi mindet megettük.

Bár az evolúció során alkalmazkodtunk a húsevéshez, ettől még nem ez a legjobb, amit az öregedés ellen tehetünk.

El lehet kerülni a vérnyomás veszélyes emelkedését az életkor előrehaladtával. Mindössze annyit kell tennünk, hogy kivonulunk az őserdőbe, és lándzsával szerezzük meg a táplálékunkat. Jó, persze nem túl reális, hogy a problémát így oldjuk meg. Ám ami a lényeg: (...) az időskori bajok nem feltétlenül elkerülhetetlenek. A vérnyomás emelkedése az életkorral nem természetes törvényszerûség.

A legjobb, ha a testünkre hallgatunk. Az a fő, hogy legyen időnk regenerálódni. Ha úgy érezzük, hogy testileg és lelkileg is kikészültünk, legközelebb tanácsos kicsit kevesebbet edzeni.

Ha a testmozgás valamiféle tabletta lenne, az lenne a legjobb gyógyszer a világon.

Ha elhisszük, hogy rossz a helyzetünk és rossz egészségre vagyunk ítélve, lehet, hogy ezt a hatást mi magunk idézzük elő - pusztán gondolataink erejével.

Alapvetően társas lények vagyunk, és szükségünk van egymásra. A hasznosság érzése és a másokkal szemben vállalt kötelezettségeink, az, hogy szeretteink számíthatnak ránk, és megosztjuk velük az életünket, valójában az egyik legjobb öregedésgátló trükk, ami csak létezik.