Csak baktériumsejtből ugyanannyi él a testünkben, mint emberi sejt. És az összes többi lényről még nem is beszéltünk. Úgy tekinthetünk magunkra, mint egy fára az esőerdőben. Nemcsak magában áll, hanem mindenféle rovarnak, madárnak, majomnak, hüllőnek, más növénynek stb. is otthont ad. Ugyanígy mi is többek vagyunk magunknál, egész ökoszisztémát alkotunk. Otthont adunk mindenféle élőlénynek, akiket nem igazán érdekel, hogy örülünk-e a jelenlétüknek.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk.
2. Senki sem tudja igazán, hány élő lény van a földön, de kigondolhatjuk, és az a szám nagyon nagy. Nemcsak ahhoz nincs elég szavunk, hogy ezekről az életekről beszéljünk, de a számukról sem tudunk beszélni igazán. Ez talán segít, hogy elképzeld, hány dolog élt már a földön: a világon sok a tenger, és mind mellett van homokos part. Ha egyszer egy ilyenen jársz, vegyél fel a sok közül egy szem homokot, és nézd meg! Képzeld azt, hogy az egy kis világ a maga tengereivel és partjaival és homokszemeivel; éppen olyan, mint a Föld! Az élet fáján annyi ág van, ahány homokszem az összes kicsi parton az összes kicsi homokszemvilágban. A világunkról beszélni az összes szavunk kevés lenne. Randall Munroe
3. A természeti világ és változatos lakói - saját fajunk többi tagjával együtt - körbeveszik testünket, és benépesítik azt az "élőhelyet", amelynek a testünk is élő része. Testünk belső ökoszisztémája analóg a természeti világgal. Mindannyian egy nagyobb egészbe illeszkedünk, és mindegyikünk önmagában is egy hasonlóan egységes és összefonódó totalitást tartalmaz - ökológiát az ökológiában. Jonathan Reisman
4. Az emberi test nagyobb, mint amilyennek látszik. A tudományban és a technológiában történt haladás megmutatta, hogy testünk tulajdonképpen önmagában egy világegyetem. Mindnyájan durván száztrillió sejtből állunk, és mindegyik sejtben durván ugyanannyi atom található. Az nagyon sok különálló komponens. Csak az agyunkban százmilliárd agysejt van, plusz-mínusz pár milliárd. Többnyire mégsem érezzük a fizikai énünk szinte végtelen természetét. Úgy egyszerûsítjük a dolgot, hogy nagyobb blokkokban gondolunk magunkra. Kar, láb, lábfej, kéz, törzs, fej. Hús, csont. Matt Haig
5. Léteznek ugyan különbségek és erőegyenlőtlenségek köztünk és a többi élőlény között, csakúgy, mint az emberek között, de ez nem különít el minket a Föld többi élőlényétől. Az emberek nem létezhetnek a többi élőlénytől függetlenül.
6. A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
7. 20 ezer emberi génnel rendelkezünk, azonban sok millió bakteriális gén van a szervezetünkben. Ezek valójában a mi emberi génjeink. Nem tudjuk jobban különválasztani magunktól a mikrobiomot, mint bármely más szervünket. Az elődök megszakítás nélküli láncolata annál is sokkal régebbre nyúlik vissza, mint amikor őseink még csak kezdetleges halak voltak.
8. Mikrobiológiai ismeretek nélkül mindenki azt gondolja, hogy a világ növényekből, állatokból és emberekből meg gépekből áll, eltekintve a néha előforduló láthatatlan apró valamiktől, amik fertőző betegségeket okozhatnak, de ezeket ritka véletlenszerû eseményeknek tartjuk, azt gondolhatjuk, hogy a láthatatlan valamik is ritkák. A világ nem ilyen. A legkülönfélébb baktériumok nemcsak léteznek valahol, hanem tele van szórva velük a talaj, a levegő, a természetes vizek, a tárgyak, az élelmiszerek, a kezünk, az ágyunk, mi magunk is. Csányi Vilmos
9. A világ állatai és növényei rendkívül összetett ökoszisztémát alkotnak, és mi, emberek sokkal szorosabban kötődünk és függünk a természettől, mint azt a legtöbben gondolnánk. Ha ez összeomlik, minket is magával ránt.
10. Nincs a természetben két egymáshoz tökéletesen hasonló falevél, s így bizonyosan két ember sem lehet teljesen egyenlő. Mégis felébred azért a növény szendergő ékessége téli álmából, zöldell a tavaszi lágy szellőkben, örvendezik a harmatnak, s mohón szívja be a nyári eső cseppjeit, összezsugorodik az ősz hidegétől, s végül szárazon hull a földre. Bár olyannyira különböző alakban, a természet mégis csak egyetlen törvényét követi. S ehhez hasonlóan mi, emberek is, bolygónk benépesülése óta a fehértől a szerecsenig, s ettől az albínóig, annyi milliárdan mind különbözők vagyunk, s bár különbözünk, mégis egyetlen törvény hatalma alatt állunk. Mindegyikünk egyféle módon születik, a kín mindegyikünknek fáj, a szív - egyikünkben csakúgy, mint másikunkban -, néha tágul, és örömet érez, néha szorong és szenved, a fej csakúgy az egyikben, miként a másikban a lélek valódi székhelye, s a halál mindegyikünk vágyainak, reményeinek, munkásságának határt szab. Széchenyi István