Alapvetően társas lények vagyunk, és szükségünk van egymásra. A hasznosság érzése és a másokkal szemben vállalt kötelezettségeink, az, hogy szeretteink számíthatnak ránk, és megosztjuk velük az életünket, valójában az egyik legjobb öregedésgátló trükk, ami csak létezik.

Kapcsolódó idézetek

1. Természetünknél fogva társas lények vagyunk, igyekszünk csoportokhoz tartozni (...). Ugyanakkor a csoportos létnek vannak árnyoldalai is, olyan nyomás, kényszer, amelyet a csoport fejt ki az egyénre. Fontos ezekkel is tisztában lennünk, hogy jól tudjunk védekezni ellene. Philip Zimbardo
2. Amikor gyerekek vagyunk, másokra van szükségünk a túléléshez. Amikor haldoklunk, szintén másokra van szükségünk. De itt van a titok: a kettő között még inkább szükségünk van másokra!
3. Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen. Richard Paul Evans
4. Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül. Paulo Coelho
5. A mutánsok elengedhetetlenül szükségesek saját énünk fenntartásához. Genomunk törékeny egyensúlyt teremt ellentétes erők között, ellenkező felépítésû szálakat párosít, elvegyíti a múltat a jövővel, összecsendíti az emlékeket a vágyakkal. Ez a legemberibb dolog, amellyel rendelkezünk. Szolgálatunkba állítása fajunk tudásának és nagyságának végső próbája lehet. Siddhartha Mukherjee
6. Szükségünk van titkokra. Kényelmesebbé teszi az életet, hacsak nem halunk bele.
7. Mivel emberek vagyunk, és nem marslakók vagy robotok - a közvetlen, szemtől szembe kapcsolat végtelenül fontos eleme az emberi létezésnek. Hozzásegít önmagunk jobb megértéséhez, az egészséges személyiségfejlődéshez. Noam Chomsky
8. Az ismerősök, családtagok azért teszik, amit tesznek, mert segíteni akarnak. Bíznunk kell bennük. A hazudozással és a titkolózással semmire sem megyünk. Kováts Laura Rozália
9. Az a gondolat, hogy jobban járunk, ha egy és ugyanazon személlyel éljük le hátralevő éveinket, nem a lét természetes, időtlen igazsága, hanem egy hiedelem, amelyet igaznak akarunk tudni. Az, hogy lemondunk magányunkról, függetlenségünkről, sokkal nagyobb áldozat, mint a legtöbben gondolnánk. Hiszen, ha megosztjuk valakivel az élőhelyünket, az életünket, az nyilvánvalóan nehezebb, mint egyedül lenni. Sőt, mi több, a páros élet gyakorlatilag lehetetlennek tûnik, nem igaz? Hát nem képtelenség, hogy keresnünk kell magunknak egy másik embert, akivel aztán leéljük az egész életünket? Akivel együtt öregszünk, együtt változunk? Akit nap mint nap látunk, és nap mint nap reagálunk a hangulataira, igényeire?
10. Az öregedés legigazibb mûvészete: hogy támaszként és ne akadályként álljunk a soronkövetkező nemzedék előtt, hogy meghitt bizalmasukká váljunk s ne féltékeny vetélytársukká. André Maurois