Az igazi költészet csak rövid ideig képes együtt élni a boldogsággal. Egy idő után vagy unalmassá válik a boldogságban fogant vers és a boldog költő, vagy az igazi költészet tönkreteszi a boldogságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költőivé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük. Hamvas Béla
2. Az öröm értelmetlen, oda a költészet nem jut el. Az öröm fészekhagyó, a költészet pedig az a kiapadhatatlan anyamell, amivel a jóllakott költő viccből spriccel. Peer Krisztián
3. A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.
4. Az igazi boldogság éltet és reméltet. Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a boldogság ígérete is. Aki már nem remél, aki már nem kíván, annak félnivalója is akad. Boldogtalan boldogság az övé. Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a félelem. Baltasar Gracián
5. A szerelmes vers megírásához (...) hátrány, ha az ember éppen odáig meg vissza van. Az nem irodalmi téma. Giccs lesz belőle, vagy csak egyszerûen rossz szöveg. Ha viszont kicsit is megbomlik az egyensúly, valami elmúlik, vagy éppen veszélybe kerül, ott rögtön mûködésbe lép az irodalom. Dunajcsik Mátyás
6. Csak az a boldogság, mely a sírig tart. Évekig tartó szerelem, mely aztán elveszti fényét, megkopik, sőt néha végkép megszûnik, csak oly boldogság, mely kevesebbet ér a boldogság hiányánál, mert a szomorúság perceit még sokkal szomorúbbakká teszi.
7. A költészet végzetes is lehet, mert aki teljesen megérti, nem mindig élvezheti veszélytelenül, csak érző lelkek tudják méltóképpen értékelni, ám éppen az erősen érző lelkeknek csak módjával ajánlatos ízlelgetniük. Jane Austen
8. A nagy költő, az igazán nagy költő, a legköltőietlenebb lény a világon. De a kisebb költők határozottan bûbájos emberek. Mennél rosszabbak a verseik, annál festőibb a külsejük. Az a puszta tény, hogy valaki egy másodrendû verseskönyvet írt, egyszerûen ellenállhatatlanná teszi őt. Éli a költészetét, melyet nem tud megunni. A többiek megírják a költészetet, melyet nem mernek valóra váltani. Oscar Wilde
9. Az ember önmagában képtelen arra, hogy maradandóvá tegye az élet szépségeit. Hogy megfogja és kiértékelje azt, ami az életben szép, jó, kellemes és megnyugtató. Nem mintha nem látná meg. Meglátja, csakhogy nincs mit kezdjen vele. (...) Legalább két ember együttes érzése kell ahhoz, hogy a szép szép legyen, s az öröm öröm. Wass Albert
10. A költők ritkán beszélnek a szerelemről azon kívül, hogy magával ragadja a szerelmest, és ha szerelemből elárulnak valakit. (...) Nem szólnak ódák a csendben, nyugalomban leélt életekről, ha egy férfi és egy nő elégedetten öregszik meg együtt.