Oscar Wilde

Hogyha valaki elveszti szépségét, bármilyen is legyen az, akkor elveszti mindenét.

Az érzelmekben az a jó, hogy tévútra vezetnek minket.

A nyers erő még csak megjárja, de a nyers okosság, az egyszerûen kibírhatatlan.

Mindenre a világon képes lennék, hogy visszakapjam az ifjúságom, csak arra nem, hogy tornásszam, hogy korán keljek, és hogy becsületes, hasznos polgár legyek.

Minden gondolat veszélyes.

Az oktatás elismerésre méltó dolog, de nem árt, ha időnként eszünkbe jut, hogy amit valóban érdemes tudni, nem tanítható.

Olyan korban élünk, amely csak unalmas embereket vesz komolyan. Állandóan abban a félelemben élek, hogy nem fognak félreérteni.

A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. Ez az élet komédiája. (...) A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája.

Az izlandiak a Föld legintelligensebb népe, hiszen felfedezték ugyan Amerikát, de senkinek sem szóltak róla.

Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz.

A halál olyan gyönyörû lehet. Feküdni a puha, barna földben, s hallgatni a csöndet, míg a fûszálak hajladoznak a szélben az ember feje fölött. Ott nincs sem tegnap, sem holnap. Az ember elfelejti az időt, megbocsát az életnek, és békében nyugszik.

Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.

Semmit sem csinálni a legnehezebb foglalkozás a világon, a legnehezebb s a legtöbb szellemet kívánja meg.

A legtöbb ember egy másik embert tükröz. A gondolataik valaki véleményéből merítenek, az életük mások utánzása, a szenvedélyük pedig egy idézet.

A hûségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hûtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.

Olyan korban élünk, mikor a mûvészetet az önéletrajzírás egy formájának tekintik. Elvesztettük a szépség iránt való elvont érzékünket.

Minden olyan portré, amit valódi érzéssel festettek, a mûvész portréja, és nem a modellé. A modell csak puszta körülmény, alkalom. Nem őt leplezi le a festő; inkább a festő az, aki a színes vásznon leleplezi önmagát.

A szívet az élteti, ha megsebzik. A gyönyör kővé dermesztheti a szívet, a gazdagság kérgessé teheti, de a bánat nem törheti meg.

A legmagasabb értelemben vett kritika a mûremeket csupán kiindulási pontnak tekinti egy újabb remekmû teremtéséhez.

A kísértéstől csak úgy szabadulhatunk meg, ha engedünk neki.