Oscar Wilde

A szépség, az igazi szépség ott végződik, ahol az értelmes ábrázat kezdődik.

A világ igazi titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan.

Lassanként megszerettem a titkolózást. Már-már ez az egyetlen dolog, ami ebbe a mai életünkbe némi rejtélyt és csodát lophat be. A legközönségesebb holmi is kedves, mihelyt eldugjuk.

A legszörnyûbb dolgokat mindig nemes indítékok sugallják.

Emlékszem, egyszer azt mondtad, hogy a jó elhatározásokban mindig van valami végzetes - az, hogy későn fogamzanak meg.

Másokat meggyőzni könnyû. Önmagunkat meggyőzni sokkal nehezebb.

Akinek nyerő kártyái vannak, mindig tisztességesen játszik.

- Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat. - De ködben nem látjuk az utat. - (...) Minden út egyfelé vezet. - Hova? - A kiábrándulásba.

Ha a férfiak olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.

A házasságnak biztos alapja a kölcsönös félreismerés.

Olyan valakinek adtam oda egész lelkem, aki úgy bánik ezzel a lélekkel, mint a gomblyukába való virággal, mint valami henye piperével, mely csak hiúságának hízeleg, mint egy nyári napra szóló dísszel.

Sokkal biztonságosabb koldulni, mint lopni, de sokkal jobb érzés valamit elvenni, mint kikönyörögni.

Amíg az öröm iránti szimpátia megnöveli a világban létező öröm mennyiségét, addig a fájdalom iránti együttérzés nem csökkenti a szenvedés tömegét.

A gyáva fegyvere a csók, a bátoré a kard.

Az a mûvész, aki nem pusztán a saját gyönyörûségére alkot, nem tekinthető mûvésznek.

Az ember tökéletessége nem abban rejlik, amit birtokol, hanem abban, ami ő maga.

Nincs tegnapunk, és nincs holnapunk. Elfelejtjük az időt, elfelejtjük az életet, és békességben vagyunk.

A világ színpad ugyan, de a darabnak rossz a szereposztása.

Minden zugocska, amelyet szeretünk, egy világ a számunkra.

A világ ura a fájdalom, és senki sincs, aki hálójából menekülhetne.