- Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat. - De ködben nem látjuk az utat. - (...) Minden út egyfelé vezet. - Hova? - A kiábrándulásba.

Kapcsolódó idézetek

1. Az utak sohasem érnek véget ködbe vesznek - mint a messzeségek seholsem kezdődtek, mindenüvé érnek el-elkanyarodnak, aztán visszatérnek akárcsak az élet!
2. Az eső szép, ahogy a szürke felhők is azok. A ködben élvezet járni, mert titokzatos, nem tudod, mit rejt. Olyan, mintha egy álomban lépkednél. A legszebb muzsikákban sok a sóhaj és a szomorúság. A legszebb hegedûszóban több a bánat, mint a fickándozó öröm. Müller Péter
3. Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog. Rejtély az egész, és ha másként látjuk, akkor hazudunk magunknak.
4. Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön. Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak, mily büszkén, mégis mily esendőn! Michael Kunze
5. A hazugságokkal az a gond, hogy az egyik a másikhoz vezet. Hamarosan olyan lesz, mintha olyan úton vezetnél, amelyet nem ismersz. Eltévedsz. Stephen King
6. Nem kertelek: Nem leszel se boldog, se elégedett magaddal, ha letérsz az útról és a ki nem taposott irányba mész. Egyedül leszel. Látod a sok embert. Õk is látnak téged, de a távolság és a meg nem értettség mindkettőtöket zavarba ejt. Szabyest
7. Milyen különösek az utak. (...) Persze nem az, ami nyílegyenes, hanem az, amelyik ide-oda kanyarog, mert sosem tudhatjuk, milyen szépség vagy váratlan meglepetés vár bennünket egy-egy kanyar után! Lucy Maud Montgomery
8. A sors útjai kifürkészhetetlenek. (...) Vannak benne elágazások, számtalan út és számtalan végződés. Szabadon kiválaszthatjuk a nekünk tetsző útvonalat. Dean Ray Koontz
9. Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. - Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. - Istenem!... De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. - Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet. Gárdonyi Géza
10. Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít. Olyan útra, ami csupa meglepetés. Hová érkezünk? Ez az út maga az élet. Így keressük a fényt. De hogy megtaláljuk a fényt, előbb át kell jutnunk a sötétségen.