Osho

Sose kezelj eszközként egy embert. Kezelj mindenkit célként önmagában - így nem fogsz kapaszkodni belé, nem fogsz ragaszkodni hozzá. Szereted, de a szerelmed szabadságot ad neki - és amikor szabadságot adsz a másiknak, te magad is szabad vagy. A lelked pedig csak szabadságban növekedhet. Szárnyalóan boldog leszel.

Lehet, hogy a párok a hatalomért küzdenek egész életükön át. A férfi is a maga módján, a nő is a maga módján, de mindketten küzdenek. Az egész folyamatos piszkálódás és harc. A férfi azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a nőt, a nő pedig azt hiszi, bizonyos tekintetben irányítja a férfit. Csakhogy az irányításnak nincs köze a szerelemhez.

Bármikor, ha rossz útra tévedsz, kigyullad egy sor jelzőlámpa benned. A szomorúság egy ilyen jelzőlámpa, a depresszió egy ilyen jelzőlámpa.

Amikor a dolgok jól alakulnak, és a helyes irányban haladsz, az örömöd minden egyes pillanattal egyre növekszik - mintha egy csodálatos kert felé igyekeznél. Minél közelebb érsz, a levegő annál frissebb, üdébb, illatosabb. Ez lesz az ismertetőjele, hogy jó irányba haladsz.

Az öröm a jó dolgok ismérve. Ha növekszel az örömben, akkor fejlődsz, és úton vagy hazafelé. A közömbösség nem ad lehetőséget az öröm növekedésére. Sőt, ha bármi örömöd is volt, a közömbösségben el fog tûnni.

Amikor két ember együtt növekszik, sokszor keletkeznek köztük szakadékok, mert nem tudnak lépést tartani egymással; mindenkinek megvan a maga haladási sebessége, a maga egyéni fejlődési üteme. De ha szeretsz, tudsz várni egy kicsit, amíg a másik beér, és akkor kéz a kézben folytathatjátok az utatokat.

Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad.

Kész csoda, hogy a szerelem ennyire is kitartott, szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezik még szerelem - persze nem úgy, ahogy kellene, csak vízcseppként, hatalmas óceán helyett. De hogy ennyi ellenségeskedést túlélt, az maga a csoda. Hogy nem tûnt el teljesen - az maga a csoda.

A gyermek nem egy dolog, nem egy szék, nem egy kocsi. Nem tehetsz vele azt, amit akarsz. Általad lett, de nem a tulajdonod, nem tartozik hozzád. A létezéshez tartozik. Te legfeljebb a gondviselője lehetsz; ne akard birtokolni.

Ha látod az apádat és az anyádat mély szerelemben, hatalmas szerelemben, amint törődnek egymással, együttérzéssel vannak egymás iránt, tisztelettel vannak egymás iránt - akkor láttad megtörténni a szerelmet. És a remény feléled a szívedben. Egy mag pottyant a szívedbe, és ott növekedésnek indul. Tudod, hogy veled is meg fog történni.

Semmi szükség rá, hogy indulatossá, rombolóvá válj, semmi szükség neheztelésre - mert a szerelmet nem lehet befolyásolni. Olyan, akár egy fuvallat. Látod... csak úgy jön. Ha ott van, ott van. Aztán elmegy. És ha elment, elment. A szerelem rejtély, nem irányíthatod. Nem is szabad irányítanod, nem szabad törvényesítened, nem szabad erőltetned - semmilyen okból.

A pápa nem mond mást, mint hogy ti vagytok az ördög - csak épp nincs elég vér a pucájában, hogy egyenesen kimondja, úgyhogy azt mondja, hogy az ördög valami más, egy különálló létező, akinek csak az a feladata, hogy embereket kísértsen.

Azt mondják, az alacsonyabbat meg kell tagadni; hogy a testi szerelem rossz, a spirituális jó. Láttál már lelket test nélkül?

Még egy perce csak egy átlagos nő volt, és most, hogy a szerelem elborította - teljesen új energiában fürdik, új aura jön létre körülötte. Járása kecsesebbé válik, lépéseibe tánc költözik. A szeme rendkívüli szépséggel telik meg; az arca ragyog, egész lénye fénylővé válik. És ugyanez történik a férfival is.

Szerelem nélkül az ember intelligenciája elcsökevényesedik. Még nem figyelted meg? Amikor szerelmes leszel, hirtelen minden képességed tetőzik, felerősödik. Még egy perce fásult és unott voltál, de találkoztál egy nővel, és hirtelen hatalmas öröm tört ki benned; lángra lobbantál. Amíg az emberek szerelmesek, a legjobb teljesítményt nyújtják. Amikor a szerelem elmúlik, vagy egyszerûen csak nincs, a legrosszabbat.

A szabadság megadja a lehetőséget, hogy akár az állatok szintje alá zuhanj, akár az angyalok fölé szárnyalj. A szabadság létra. Egyik vége a pokolba nyúlik alá, a másik az égbe fel. Ugyanaz a létra; te döntöd el, hogy melyik irányban indulsz el rajta.

Amikor azt mondod egy nőnek vagy egy férfinak: "Szeretlek", egyszerûen azt mondod, hogy: "A tested nem téveszthet meg. Látlak. A tested megöregedhet, de én látlak testetlen valódban. Látom legbensőbb magodat, a magot, amely isteni."

Valami olyasmi van ott, amit nem akartál, hogy ott legyen, de mégis ott van tüskeként a húsodban. Szenvedsz, és közben reménykedsz, hogy holnap már nem lesz ott. De emlékszel a tegnapodra? A tegnapod ugyanilyen volt, és a mára vártál (...). És ugyanígy jön majd el a többi holnap is.

A remény (...) nem élvezet, nem gyönyör. A remény pusztán az elme trükkje, hogy megvigasztaljon, hogy meggyőzzön, hogy a ma elmúlt, de holnap minden rendben lesz. Ma szenvedtek, de holnap nem fogtok. Csupán álmodoztok, reménykedtek, ábrándoztok.

Az intelligencia azt igényli, hogy folyton az ismeretlenbe menj, a felderítetlen tengerre. Akkor nő és élesedik. Csak akkor nő, ha minden pillanatban az ismeretlennel találkozik. Az emberek félnek az ismeretlentől, az emberek nem érzik magukat biztonságban az ismeretlennel. Nem akarnak túlmenni az ismerősön; ezért teremtettek egy hamis, mûanyag helyettest az intelligenciának - és intellektusnak nevezik. Az intellektus csak egy mentális játék. Nem lehet kreatív.