Osho

Mindenfajta bebörtönzés akadályozza a spirituális növekedést. Mit gondolsz, Buddha miért fordított hátat a világnak? Mahávira miért fordított hátat a világnak? Az igazat megvallva - ezt korábban senki nem mondta el - nem a világnak fordítottak hátat, hanem a családnak - hogyan is fordíthatnál hátat a világnak? Bárhol is vagy, a világ mindig ott van körülötted. Csak a családról mondhatsz le. A vallásos írások azonban - beleértve a keresztény írásokat is - folyamatosan hazugságokkal traktálják az embereket: a világtól való elfordulásról beszélnek. Ez teljesen elvonja a figyelmet arról a tényről, hogy ezek az emberek mind a családtól fordultak el, mert a család volt az a közeg számukra, ahol nem tudtak tovább növekedni.

Minél inkább szeretsz, annál nagyobb benned az ima. Minél inkább szeretsz, annál többet kapsz Istentől, mert te is adsz. Bármit is teszel az emberekkel, Isten is ugyanazt teszi teveled. Ha fösvény vagy az emberekkel szemben, akkor Isten is fösvény lesz veled szemben. Ha adsz, Isten is ad. A lét csak egy tükör, mely visszatükrözi arcodat, mely visszhangozza lényedet. Éld a szeretet életét, és akkor belőled is egy Jézus lesz. Jézus azt mondja: Isten szeretet.

Csak kétféle életforma létezik: az egyik a félelemorientált, a másik pedig a szeretetorientált élet. Ha életed mozgatórugója a félelem, akkor mohó, kapzsi, pénzsóvár, agresszív és egoista leszel. Ha életed mozgatórugója a szeretet, akkor szükségszerûen megszûnik benned a félelem, a mohóság és a kapzsiság, mert a szeretet tudja, hogyan kell megosztani. A szeretet élvezi, ha adhat, nem ismer nagyobb élvezetet ennél.

A tudatos ember mindig a jelen pillanatra felel, mert felelősségteljes, szó szerint felelős azért, amit tesz - nem gépiesen reagál. Az ő cselekvése éber tudatosságából fakad, nem pedig külső manipuláció hatására. A figyelés a spontaneitás kezdete, a spontaneitás pedig a figyelés beteljesedése.

Az úgynevezett nagy tudású emberek a legnagyobb vakok. Az ilyen ember teljesen az ismeretein keresztül mûködik, és ezért sosem látja, hogy mi a helyzet most. Mechanikus az élete. Megtanult valamit, és mint egy robot, a betanult program szerint mûködik.

Az ember mindenért felelős, ami vele történik. A bölcs ennek tudatában van, és nem veti el többé a szenvedés magvait. Inkább az öröm magvait veti el. Előbb-utóbb mindent le kell aratnod, amit elvetettél. Ezt jelenti a menny fogalma: a bölcs elveti az üdvösség, a szeretet, a könyörületesség magvait, melyek egy napon kertté fejlődnek. (...) Ha egyre csak az öröm, a szépség, a tánc, a dal, a meditáció, az ima magjait hinted szét, akkor hamarosan létrehozol egy várkertet az igazság virágaiból - létrehozod a Paradicsomot.

Ha bármikor üdvöt, áldást érzel, akkor bízz benne, és indulj el annak irányába... és akkor Isten irányába indulsz el. Az elragadtatás Isten illata. Ha az üdvözült boldogságot követed, sosem tévedsz el. Ha e végső boldogságot követed, akkor a természetet követed. És a természetességből, üdvösségből, ellazultságból emelkedik elő a bölcsesség. A bölcsesség egy nagyon ellazult létállapot. A bölcsesség nem tudást, nem információhalmazt jelent; a bölcsesség belső lényed ébrenléte, ébersége, figyelme, tanúsága, fényessége.

Ha meg akarsz oldani egy problémát, akkor fölé kell emelkedned. Ugyanarról a síkról lehetetlen megoldani. És amint egy magasabb síkra érkezel, az alacsonyabb síkon lévő problémák egyszerûen maguktól megszûnnek.

Amikor egyik tanítványa azt kérdezte Jézustól, hogy mi az ima, Jézus csak térdre rogyott, és imádkozni kezdett. Mi mást tehetett volna? Az imát nem lehet elmagyarázni, azt nem tudod meghatározni... de talán meg tudod mutatni. Mit mondhatnál az életről, és mit mondhatnál a halálról? Bármit is mondanál róluk, az nem felelne meg a valóságnak; az élet és a halál mélységeit nem érheted el definíciókkal. Ezeket meg kell tapasztalni.

Istent megtalálni annyi, mint tökéletesen természetessé válni.

Ha az ego ural téged, akkor a gyûlölet könnyen megy, a szerelem viszont az egyik legnehezebb dolog lesz számodra a világon. Légy éber és figyelmes: a gyûlölet az ego árnyéka, a szerelemhez pedig nagy bátorságra van szükség. Ahhoz, hogy szeretni tudj, fel kell áldoznod az egódat, ehhez pedig nagy bátorság szükséges. Csak az képes a szeretetre, aki nem fél attól, hogy senkivé válik. Ha kész vagy semmivé válni, ha kész vagy teljesen üressé válni, csak akkor leszel képes befogadni a szeretet ajándékát, mely egy másik világból érkezik.

Ha segítik a gyereket abban, hogy harmóniában legyen a természettel és önmagával, ha a gyereket minden lehetséges módon támogatják, táplálják, bátorítják, hogy természetes legyen és hogy önmaga legyen, hogy önmaga fénye lehessen, akkor a szeretet egyszerû dolog. Akkor az ember egyszerûen szeretetteljes!

Egy olyan ember, aki tele van félelemmel, csak gyûlölni tud - a gyûlölet a félelem természetes következménye. Aki tele van félelemmel, tele van haraggal is; aki tele van félelemmel, az inkább az élet ellen van, mint mellette. Számára a halál tûnik az egyetlen megnyugvásnak. A félelemmel teli ember önpusztító, életellenes. Számára az élet veszélyesnek tûnik, mert ahhoz, hogy élj, szeretned kell.

Te azért keresed Istent, mert a szeretet hiányzik. Isten nem más, mint egy pótlék, hiányzó szereteted pótléka. Nem vagy boldog, nem vagy békés, nem úszol mámorban - ezért keresed Istent. Egyébként miért foglalkoznál vele? Akkor senkit nem érdekelne Isten. Ha életed egy tánc, akkor már elérted Istent. A szeretetteljes szív tele van Istennel. Akkor nem kell keresned, nem kell imádkoznod, nem kell semmilyen templomba járnod, nincs szükséged papra.

A szeretet az maga a lényed... de ez a szeretet mára már csaknem teljesen lehetetlenné vált. A társadalom nem engedheti meg... A társadalom olyan beidegződéseket olt beléd, melyek lehetetlenné teszik a szeretetet, és csak a gyûlölet marad számodra. Így persze a gyûlölet könnyen megy, szeretni nemcsak hogy nehéz, de szinte már lehetetlen. Az ember eltorzult. És csak az eltorzult emberből lehet rabszolgát csinálni. A politikusok és papok mélységes összeesküvésben mûködnek már évszázadok óta. Az emberiséget rabszolgák tömegévé alacsonyították. Megsemmisítik az emberben a lázadás minden lehetőségét - márpedig a szeretet, a szerelem lázadás, mert csak és kizárólag a szívre hallgat, semmi másra.

A fejben a tudás és a cselekvés két különböző dolog. A szívben a tudás: cselekvés. Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény; de évszázadokon át senki sem értette, hogy mit akar ezzel mondani. Még a tanítványai - Platón és Arisztotelész - sem helyesen értelmezték ezt az állítását. Amikor Szókratész azt mondja, hogy a tudás erény, akkor ő ezt úgy érti, hogy olyan módon hallasz és értesz meg valamit, hogy a megértés pillanatától kezdve egyszerûen nem is tudsz másképp cselekedni.

A vágy nem más, mint mohóság az "egyre több" után. A vágy elégedetlenség, elégedetlenség azzal, ami van: a jelennel. Ezért az elégedettséget jövőbeni reményeidben kezded keresni. A ma üres, ezért csak a holnap reményei között tudsz élni. Reméled, hogy a holnap majd hoz valamit... Annak ellenére, hogy rengeteg holnap eljött és elmúlt már - és azt a valamit sosem hozta el -, te még mindig reménytelenül reménykedsz.

A moralista sosem megértő, sosem megbocsátó. Nem tud megbocsátani, mert ő saját magával is mindig olyan keményen bánt... Oly sok nehézség árán érte el jelenlegi "jellemét", hogy most már minden öröme csak abból származik, hogy ő "szentebb nálad". Hogy bocsáthatna hát meg? Ha megbocsátana, nem élvezhetné egoista munkájának gyümölcsét. Az aszkéta a legegoistább ember a világon. A valóban erényes ember sosem aszkéta.

A valóban erényes ember szabadságban él - nem kötik parancsolatok, nem kötik szentírások; nem követ senkit saját benső fényén kívül. A szíve szerint él - ő egy lázadó.

Nézz meg egy kapzsi, mohó, pénzőrült embert: figyeld, ahogy megérinti a bankjegyeit - pont úgy nyúl hozzájuk, ahogy egy szerelmes a kedveséhez. Amikor az aranyait nézi, nézd meg a szemét - tele van romantikával. Még a nagy költők is eltörpülnek mellette. A pénz lett az ő istene, minden szeretete feléje irányul.