Pásztor Anna

Annyira mély, nehéz folyamat a gyász, hogy olyan fogaskerekeket kattint be, amelyek már egészen be vannak rozsdásodva. Alapjaiban tisztítja és erősíti meg az embert - de teret kell engedni neki, hogy átmenjen rajtad, mint egy gyorsvonat. A gyötrődés, a fájdalom aztán sok minden rosszat is kimos, segít szembenézni dolgokkal.

Van a nők között valamiféle kimondatlan segítség, szolidaritás, valami nagyon diszkrét, mégis egyértelmû összekapaszkodás.

Az inspiráció az akarattól független és jön, amikor egy kegyelmi állapotba kerülünk, csak hajlandónak kell lenni rá.

A szabadság nem feltétlen a korlátoknak az eldobása, vagy az, hogy nem állhat fölöttünk senki, nem fogadunk el irányítást, vagy nem lehetünk nyomás alatt, hanem az abszolút szabadság az mindennemû körülmények között megtalálni a boldogságot, és függetlennek lenni attól, ami körülöttünk zajlik.

A főzés nekem jóga. Olyan, mintha jógáznék. Van egy fröccs, a zene, és csak arra figyelek, és van indokom arra, hogy ne gondolkozzak. (...) A kajára figyelek, mert hogyha nem figyelsz két percig, megsértődik, és rossz lesz, ízetlen, odaég. Figyelni kell a kajára, és utána abból is egy odaadható ajándék lesz.

Mindaz, ami érték bennem, amire büszke vagyok, amitől bármennyire is érdekes vagyok, az leginkább annak köszönhető, hogy megcsillan bennem Isten.

Amikor másfél óráig készülődsz, és remegve felveszed a magas sarkút, és a legszebb ruhádat, majd valaki azt mondja, hogy nagy a hasad benne, vagy a korodhoz képest egész jól nézel ki, az olyan, mintha gyomorszájon vágnának.