Paulo Coelho

Ezen a világon minden szent. Egyetlen homokszem is lehet híd a láthatatlanban.

Az emberek a saját sorsuk mesterei. Mindig el tudják követni ugyanazokat a hibákat. Mindig meg tudnak futamodni az elől, amit kívánnak, amit az élet olyan nagylelkûen eléjük tesz.

Minden városban van egy "mágikus hely", egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.

Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségû, mint mi magunk.

Az emberek minden kapcsolata a világgal az öt érzéken keresztül történik. (...) Nem számít, hogy a szex erejében a bölcsességet vagy a gyönyört keresed: az élmény így is, úgy is mindig teljes lesz. Mert ez az egyetlen olyan emberi tevékenység, amely egyszerre érinti - vagy legalábbis kellene, hogy érintse - mind az öt érzéket.

A szív gondjai mindig megsebzik a lelket. (...) A szerelem nem sokat változott az évszázadok folyamán.

Amikor előttünk a nagy kincs, sosem ismerjük föl. (...) Mert az emberek nem hisznek a kincseikben.

Aki állandóan úton van, az tudja, hogy egy napon mindig el kell indulni.

Olyan vagyok, mint mindenki: úgy látom a dolgokat, ahogy szeretném, hogy történjenek, nem úgy, ahogy valójában történnek.

A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.

Senki nem gyújt gyertyát azért, hogy aztán az ajtó mögé zárja: a fény célja, hogy még több fényt gyûjtsön maga köré, hogy felnyissa a szemeket, hogy megmutassa a körülötte rejtőző csodákat. Senki sem áldozza föl azt, ami számára a legfontosabb: a szeretetet.

Csak a jelennek van hatalma az életünk fölött. (...) Amikor sorsot vetsz, olyankor elhozod a jövőt a jelenbe. És ez súlyos következményekkel járhat: a jelen megzavarhatja a jövőt.

Csak akkor tudom megérteni az egyszerû dolgokat, ha előbb megismerem a bonyolultakat.

Fölfedeztem, hogy mi az, amitől vidám leszek, és mi az, amitől elszomorodom. És egyszer csak megértettem, hogy meg kell változtatnom a hozzáállásomat. De ez nehéz.

A gyertya a négy elem szimbóluma, hiszen benne van a kanóc földje, a paraffin vize, a láng tüze és a levegő, ami lehetővé teszi, hogy égjen.

Egy kívánság sem hiábavaló, és egy kérés sem haszontalan. Mindenki tudja, hogy mivel táplálja a lelkét.

Az emberek (...) bizonyos utakon csak azért indulnak el, hogy bebizonyosodjon, hogy nem nekik valók. (...) Ez az élet törvénye. Ez (...) elől senki nem menekülhet el, akkor sem, ha soha nem hoz döntést, akkor sem, ha nincs bátorsága, hogy bármin is változtasson - hiszen ez már önmagában is egy döntés, egy változás.

Mindenki hisz benne, hogy az erőfeszítéseiért elnyeri jutalmát, és hogy egyszer majd megérti mindazt, ami útközben történt.

Lehet, hogy soha többé nem találkozunk. Szeretném, ha tudnád, hogy egész életemben szerettelek. Már azelőtt is szerettelek, hogy megismertelek. Te a részem vagy. Meg fogok halni. (...) A holnap éppolyan alkalmas a halálra, mint akármelyik másik nap.

A katonák (...) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.