Az emberek minden kapcsolata a világgal az öt érzéken keresztül történik. (...) Nem számít, hogy a szex erejében a bölcsességet vagy a gyönyört keresed: az élmény így is, úgy is mindig teljes lesz. Mert ez az egyetlen olyan emberi tevékenység, amely egyszerre érinti - vagy legalábbis kellene, hogy érintse - mind az öt érzéket.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden élő ember érzéki lény. Ez annyit tesz, hogy valamennyi érzékszerve a legnagyobb hatásfokon mûködik. Az ilyen ember jobban lát, és ha kezet fogsz vele, nem azt érzed majd, mintha egy halott faágat tartanál a kezedben. Az ilyen ember érintése élő érintés, amely mindig a saját nyelvén beszél, mindig valamilyen üzenetet közvetít. Ha egy ilyen emberrel fogsz kezet, érezni fogjátok egymás energiáját. Osho
2. A testi gyönyör érzéki élmény, éppen úgy, mint a tiszta szemlélet, vagy a tiszta érzés, amellyel egy szép gyümölcs tölti el a nyelvet; nagy, véghetetlen tapasztalatunk ez, és tudást nyújt a világról, minden tudás teljességét és színe-javát. És nem az a rossz, hogy elfogadjuk - az a baj, hogy úgyszólván mindenki visszaél vele, elpazarolja, élete fáradt perceiben izgatószerül és szórakozásul használja fel, s nem erőgyûjtésül a legmagasabb feszültség pillanataihoz. Hiszen az emberek még az evésből is valami mást csináltak: az egyik oldalon ínség, a másikon bőség tette zavarossá ennek a szükségletnek a tisztaságát, és ugyanilyen szomorúvá vált minden mély és egyszerû létszükséglet, amelyben az élet megújul. De az egyes ember a maga számára megtisztíthatja, és élhet tisztán. Rainer Maria Rilke
3. Ha a nemi találkozásban nem csupán test a testtel válik eggyé, hanem ember az emberrel, szív a szívvel, lélek a lélekkel, akkor ez sok szép meglepetést, újdonságot, változatosságot rejt magában. Az ilyen nemi együttlét nem pusztán az ösztönös testi vágyak kielégülése, hanem a baráti együttélés, összetartozás csúcsa, ünnepe az egész ember élménye.
4. Nekem az érintés a fontos. Amikor megfogom a másik kezét, tenyerembe zárom, és érzem az erei lüktetését, a szívverését, a teste melegét. Az érintés elég, hogy érezzem a másik szerelmét. Az érintéssel a lélegzésünk is közössé válik. Minden érzés ebben az érintésben egyesül. J. J. Stalter
5. A gondolkodást nélkülöző érzelmi élet lassanként elveszíti minden kapcsolatát a világgal is. A teljességre törekvő ember a világ megismerése mellett érzésvilága kifejlesztésére és kimûvelésére is súlyt helyez. Az érzés éppen az az eszközünk, amely által a fogalmak konkrét életet kapnak. Rudolf Steiner
6. Nem csak a gondolkodás tesz minket emberré, hanem az a mód is, ahogy az érzékeinket használjuk. Nem pusztán a túlélésnek rendelve alá azokat, hanem az élvezeteknek is, az eltöltendő idő kellemesebbé tételének. Legalább akkora kincse az embernek a szépségre kiélezett érzéke és a halandósága, mint a gondolkodásra való képessége. A fájdalom és a szenvedés pedig nem megrontja, hanem teljessé teszi mindezt.
7. Kérdezz meg bármely kócos iskolásfiút, hogy hány érzékünk van, és valószínûleg azt mondja majd, hogy öt. Öt? Hülyéskedsz velem? Mi van az egyensúlyérzékemmel, a jogosultság, tiszta játék érzékkel? A gond az, hogy az öt a legtöbb, amit a kis agyunk kezelni tud. De néha olyan sok érzék kavarog bennünk, olyan sokféleképpen érzünk egy dolog miatt, hogy eldurran az agyunk. És ez hová vezet? Érzéketlen erőszakhoz. Igen, érzéketlen erőszakhoz... minden színben és formában.
8. Ha az érzékek világában élünk, az érzékek teremtményeivé leszünk: gyarlók, hiányosak, mulandók. Csak ha sosem tévesztjük szem elől a Szépséget, az Igazságot és a Jóságot, amelyeket nem érzékeinkkel, hanem a tiszta gondolattal követünk, akkor fedezhetjük fel újra a lelkünkben a kétségtelen és örök tudást. És ez a bölcsesség útja.
9. Mindannyiunknak vannak ösztönei, vágyai. Ez tesz minket emberré. A boldog, kiegyensúlyozott élet kulcsa az, ha megtanulunk uralkodni rajtuk.
10. A világ, az emberi élet, a tudomány, a mûvészet mind a kapcsolatok, összefüggések és kölcsönhatások kereséséről és értelmezéséről szólnak. (...) Ha az ember nem keresi és nem találja ezeket, úgy az ő kapcsolata szûnik meg az élettel. És szerintem csak azért félsz, mert nem mersz megélni semmit. Gerlóczy Márton