Paulo Coelho

A szüleim barátainak és az ő gyerekeiknek is a nagy része diplomás. De ez nem jelenti azt, hogy sikerült olyan munkát találniuk, amilyet szerettek volna. Éppen ellenkezőleg: elvégeztek egy egyetemet csak azért, mert valaki egyszer, amikor az egyetemek fontosnak tûntek, azt mondta, hogy az érvényesülhet az életben, akinek van diplomája. És sorra tûnnek el a kiváló kertészek, pékek, antikváriusok, kőmûvesek és írók.

Krisztust koldusok, prostituáltak, vámszedők és halászok vették körül. Szerintem ez azt jelenti, hogy az isteni szikra ott van minden ember lelkében, és soha nem alszik ki.

Új boszorkányüldözés veszi kezdetét. Ezúttal nem tûzzel és vassal, hanem gúnnyal és elnyomással. Jaj annak, aki véletlenül fölfedez magában valamilyen különleges képességet, és erről beszélni merészel másoknak! Még a családtagok is - a férj, a feleség, az apa vagy a gyermek, mindegy -, ahelyett, hogy büszkék lennének rá, megtiltják, hogy szóba hozza a témát, mert félnek, hogy a család nevetség tárgya lesz.

Aki a viszonzás reményében szeret, csak az idejét vesztegeti.

A hallgatás nem mindig jelent beleegyezést, sőt, legtöbbször csak arra utal, hogy az emberek nem mindig képesek azonnal reagálni.

Ha uralkodni akarsz valaki fölött, csak azt kell elérned, hogy féljen.

Az embernek szüksége van a benne rejlő rosszra, hogy elérhesse a benne rejlő jót.

Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett, amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened. A többiek viszont továbbra is félelemben élnek. Van, aki tudatában van, és van, aki nem hajlandó tudomásul venni, de mindenki tud róla, hogy létezik, és egyszer őket is magával ragadja.

Az ember ugyanis nem azért viselkedik a társadalom előírásai szerint, mert annyira szereti betartani a törvényeket, hanem mert fél a büntetéstől.

Egyetlen ember története az egész emberiség története.

Az ellenfél meggyöngítésének legjobb módja, ha elhitetjük vele, hogy mellette állunk.

Ostobaság megpróbálni a kezünkben tartani a világot, s egy teljességgel hamis biztonságban hinni, mert aki így él, azt felkészületlenül érik az élet viszontagságai.

Egy aprócska részlet is - bármilyen ártalmatlannak tûnik is - tönkretehet mindent.

A gazdagok soha nem pazarolnak el egyetlen fillért sem - erre csak a szegények képesek.

Mivel bíztál abban, hogy tudok jót cselekedni, így is tettem.

Ha jók vagyunk, Isten igazságos, és meg fogja bocsátani minden vétkemet, meg fogja bocsátani, hogy rosszat kívántam azoknak, akik tönkre akartak tenni, hogy a fontos pillanatokban rossz döntést hoztam, és hogy ilyen ajánlatot tettem a maga falujának. Meg kell bocsátania, hiszen ő taszított engem a sötét oldalra. Ha viszont rosszak vagyunk, akkor mindent szabad, akkor soha nem hoztam rossz döntést, mert eleve kárhozatra vagyunk ítélve, és nem számít, hogyan élünk, hiszen a megváltás független a gondolatainktól és a cselekedeteinktől.

Fölfedeztem, hogy amint lehetőségünk nyílik engedni a kísértésnek, nyomban engedünk. Minden emberi lény kész rosszat cselekedni, csak a körülményektől függ, hogy valóban meg is teszi-e.

A férfiak (...) különösen nagy örömüket lelik abban, ha felsőbbrendûnek érezhetik magukat - s közben észre sem veszik, hogy az esetek többségében tökéletesen kiszámítható a viselkedésük.

Soha többet nem állok szóba a sötétebbik felemmel.

A keserû embernek rövid időn belül nem maradnak vágyai. Sem élni, sem meghalni nincs kedve – és ez a legnagyobb baj.