René Descartes

Nehezebben kifürkészhető igazságok dolgában a szótöbbség nem ér semmit, mert sokkal valószínûbb, hogy egy ember akadt az igazságra, mint egy egész nép.

Minden dologról csak egy igazság van, s hogy aki ezt az egyet megtalálja, annyit tud a dologról, amennyit egyáltalán tudhatni róla.

A világ majdnem kizárólag két (...) fajta emberből áll (...); először olyanokból, kik okosabbaknak tartják magukat, mint amilyenek, s azért elhamarkodva ítélnek, s nem bírnak elég türelemmel, hogy rendszeresen gondolkodhassanak; ezek, ha egyszer eszükbe jutna kételkedéssel illetni az elfogadott alapelveket, s letérni a közönséges útról, sohasem maradhatnának azon az ösvényen, melyen egyenesebben juthatunk előre, s egész életükön át eltévedve bolyonganának; azután olyanokból, kikben elég ész és szerénység van, hogy átlássák, hogy ők kevésbé képesek az igazságnak a tévedéstől való megkülönböztetésére, mint mások, kiktől tanulhatnak; ezeknek azután be is kell érniök avval, hogy inkább e mások véleményeit követik, mintsem hogy maguk jobbakat keressenek.

Akiknek a mienktől egészen elütő a gondolkodásuk módja, azok azért nem barbárok, sem vademberek, és éppúgy, vagy még jobban élnek eszükkel, mint mi.

Csak úgy tudhatom meg az emberek igazi véleményét, ha inkább arra ügyelek, amit hisznek, mint arra, amit beszélnek; nemcsak mert erkölcseink romlottsága miatt kevés ember van, ki mindent megmond, amit tesz, hanem mert sokan vannak, akik maguk sem tudják, hogy mit hisznek.

Vezérelvem (...), hogy amennyire csak tőlem telik, szilárd s elhatározott legyek cselekedeteimben; ha már eltökéltem magamat valamire, még a legkétségesebb véleményeket is úgy kövessem, mintha a legbiztosabbak volnának. Így tesz az utazó is; ha eltévedt az erdőben, nem szabad neki ide-oda tévelyegnie majd az egyik, majd a másik irány felé fordulva; még kevésbé szabad neki egy helyen maradnia; hanem mindig a lehető legegyenesebben egy irányban kell haladnia, s ezt az irányt, ámbár eleinte talán csak véletlenből választotta, semmis okok miatt nem szabad elhagynia; ha azután nem is jut el oda, ahová kívánkozott, végre mégis valahová csak el fog jutni, ahol valószínûleg jobb dolga lesz, mint az erdő belsejében.

Egészen hatalmunkban csak saját gondolataink vannak.

A történelem emlékezetes tettei emelik lelkünket, s ha óvatosan olvassuk, kimûvelik ítélőerőnket.

A matematikának rendkívül finom ötletei vannak, amelyek kielégíthetik a kíváncsiakat, megkönnyítik a mesterségeket, s kevesbítik az emberek munkáját.

A filozófia módot nyújt az embernek, hogy mindenről valószínût mondhasson, s megcsudáltassa magát a kevésbé tudósok által.

Jó, ha valamit tudunk a különböző népek szokásaiból, hogy jelesebben ítélhessünk azután a magunkéiról, s ne gondoljuk, mint azok, kik semmit sem láttak, hogy ami a nálunk divatossal ellenkezik, nevetséges s észellenes.

Ha az ember nagyon is sokat utazik, idegenné válik saját hazájában.

Akik jobban tudnak okoskodni, s jobban meghányják-vetik gondolataikat avégből, hogy tisztán s érthetően kifejthessék, jobban meg is tudják az embert győzni arról, amit állítanak, még ha pórias nyelven szólnak is, és sohasem tanulták is a retorikát; s akinek kedvesebb ötleteik vannak s díszesebben s gyöngédebben tudják kifejezni őket, jobb költők lesznek, ha ismeretlen is előttük a költészettan.

Sokkal több igazságot találok az embereknek saját ügyeikre vonatkozó, reájuk nézve fontos okoskodásaiban, melyekben a tévedés nagyon hamar megbosszulja magát, mint azokban, melyeket holmi tudós kieszel dolgozószobájában, oly dolgokról elmélkedve, melyeknek nincs semmi foganatjuk, s melyek reá nézve is legföljebb azzal a következménnyel járnak, hogy mennél távolabb esnek a józan észjárástól, annál nagyobb hiúságra szolgáltatnak neki okot, mert annál több ész s mesterség kellett hozzá, hogy valószínûvé tehesse őket.

Látván, hogy sok olyan dolog, mely nekünk képtelennek s nevetségesnek tetszik, más népeknél közelismerésre s közhelyeslésre talál, hozzászoktam, hogy semmiben se higgyek szilárdan, amiről csak példa s szokás győz meg.

Akaratunk csak annyiban kíván vagy kerül valamit, amennyiben értelmünk jónak vagy rossznak tünteti föl előtte; ha tehát helyesen gondolkodunk, helyesen cselekedhetünk is; ha a lehető leghelyesebben gondolkodunk, akkor amennyire tőlünk telik, leghelyesebben cselekedhetünk is.

Mennél előbbre haladunk a tudásban, annál szükségesebbek a kísérletek.

Bármily igaz is, hogy minden embernek kötelessége, annyira, amennyire tőle telik, mások jólétén közremûködni, s hogy aki hasznára nincs senkinek, érni sem ér semmit; mégis épp oly igaz, hogy gondjainknak ki kell a jelenidőn túl is terjeszkedniök, s helyes dolog, ha abbahagyunk olyat, ami az élőknek némi hasznot hajtana ugyan, de amit azért hagyunk el, hogy olyat tegyünk, ami sokkal nagyobb hasznot hajt majd unokáinknak.

Azok, akik lassan-lassan földerítik az igazságot a tudományokban, majdnem úgy járnak, mint akik kezdenek gazdagodni: sokkal kevesebb fáradsággal szereznek sokat, mint amennyivel azelőtt, mikor még szegények voltak, szereztek sokkal kevesebbet.

Mindig sokkal inkább le leszek kötelezve azoknak, kiknek jóakarata folytán akadálytalanul élvezhetem majd szabadidőmet, mint volnék azoknak, kik a Föld legmegtisztelőbb hivatalait fölajánlanák nekem.