Bármily igaz is, hogy minden embernek kötelessége, annyira, amennyire tőle telik, mások jólétén közremûködni, s hogy aki hasznára nincs senkinek, érni sem ér semmit; mégis épp oly igaz, hogy gondjainknak ki kell a jelenidőn túl is terjeszkedniök, s helyes dolog, ha abbahagyunk olyat, ami az élőknek némi hasznot hajtana ugyan, de amit azért hagyunk el, hogy olyat tegyünk, ami sokkal nagyobb hasznot hajt majd unokáinknak.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ dolgai annyit érnek, amilyen mértékben az ember valóban felhasználhatja őket; akármennyit halmozunk is fel belőlük, hogy majdan másokra szálljon, mi csak annyit élvezünk, amennyit valóban felhasználhatunk, nem többet. Daniel Defoe
2. Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani. És ha van köztünk, aki súlyos és komoly áldozatokra kész az ilyen célok előmozdítása érdekében, az kétségtelenül már pusztán ezért is büszke és elégedett lehet, bármi legyen a végeredmény. Kazuo Ishiguro
3. Mindannyian felelősek vagyunk másokért. Figyelmesnek kell lennünk hozzájuk, ami azt jelenti, hogy a saját szükségleteink mellett az ő szükségleteiket is figyelembe kell vennünk. Igyekeznünk kell mindent megtenni, hogy ne bosszantsuk őket indokolatlanul, ne álljunk az útjukba, ne zavarjuk meg önző módon a békéjüket. A sikeres együttélés érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ne nyomasszunk másokat testileg-lelkileg. Mindent meg kell tennünk, hogy ne borítsuk fel közös csónakunkat, és zavartalanul folyjon a mindennapi élet. Amikor reggelente kilépek a házamból, a többi emberbe helyezem a bizalmamat: annak a függvénye vagyok, hogy vigyáznak-e rám, és mindent megteszek, hogy cserébe én is vigyázzak rájuk. Mi lehetne ennél reményteljesebb? Kirsty Sedgman
4. Alapjában véve, akárhogyan nézzük is, mindannyian kollektív lények vagyunk. Hiszen milyen kevés az, ami bennünk a szó igazi értelmében saját tulajdonunk! Mindannyiunknak kapnia kell és tanulnia azoktól, akik előttünk éltek, és azoktól is, akik kortársaink. Még a legnagyobb lángelme sem vinné sokra, ha mindent saját bensőjéből akarna meríteni. Johann Wolfgang von Goethe
5. Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik. II. János Pál
6. Nem lehet hinni egy jobb világban; ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a célt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az emberiség általános életében a reánk eső felelősségből - mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk. Marie Curie
7. Meg kell tennünk azt, amivel jobbá tehetjük az életünket, ezzel tartozunk magunknak. De vigyáznunk kell arra, hogy ne törjünk össze másokat az oda vezető úton. Elif Safak
8. Ha az emberek annyi gondot fordítanának a jóra, amennyi igyekezettel a hozzájuk nem illőt, a végképp haszontalant, sőt ártalmasat hajszolják, s inkább ők tartanák kézben a sorsukat, mint hogy a kezében legyenek, olyan nagyságra emelkednének, ahol halandó létükre dicsőségükben örökké élnének. Gaius Sallustius Crispus
9. Semmiféle magatartás nem jogosult, mely az emberi renden kívül akar felépíteni egyfajta életrendet és napirendet. Az ember számára a világ dolgainak és a cselekedeteknek addig van csak értelmük, amíg hatni akarnak az emberekre, s együttmûködnek az emberi világgal. Ez az együttmûködés lehet közvetlen és lehet közvetett. De saját érdekből senkinek nincs joga élni, igen, még alkotni sincs joga. Márai Sándor
10. Minden örömforrást ki kell használni, ugyanakkor nincs értelme habzsolni az örömöket. (...) A soknál több az elég, és az elég az olykor lehet egy is! Für Anikó