Robert Lawson

Az élet mindent megad neked, amire csak szükséged lehet. Csakis rajtad múlik, mit hozol ki belőle! És ugyanígy, mindent elvesz, amire szükséged van ahhoz, hogy - akár iszonyú fájdalom árán is - megtanuld azt, amit tudnod kell.

A legtöbb ember egy álarc mögé bújva éli az életét, és így araszol leszegett fejjel végig az úton... de te nem! Te képes vagy szembenézni azzal, ami vagy.

Bármennyire meggyötörhet élet, a mosolyod elárulja, mennyi fény él benned, amit semmilyen sötétség nem tud elhamvasztani.

A legtöbb ember nem mer szembenézni a problémáival, mert fél önmagától. Félnek, hogy a valódi énjüket meglátják, ami gyengébb, elesettebb és bizonytalanabb lehet, mint a kép, amit festettek magukról saját maguknak.

Fontos az őszinteség. Hogy ki merd mutatni, mi van itt belül. De előbb magadnak kell megmutatnod saját magadat. Bele kell nézni abba a tükörbe, amit az élet állandóan az arcod elé tart.

Az élet egy áldás, ha így akarjuk látni, s átok, ha nem tudjuk meglátni minden pillanat ajándékát.

Hallgass a szívedre, mert mindig megmondja, merre haladj tovább.

Sosem tudhatod, mit hoz a holnap, ezért becsülj meg minden percet, ami adatott.

Minden pillanat az eljövendő percek szülőanyja. A pillanathoz való hozzáállása dönti el, milyenné formálja a következő perceket, napokat, hónapokat, s az, hogy mennyire becsüli meg, amit a kezében tart.

A megértés, elfogadás olyanok, mint az erős szelek, melyek bármilyen sötét felhőtömeget feloszlatnak.

Vannak pillanatok, amikor szavakkal nem tudjuk kifejezni azt, amit érzünk, de egy gesztus, egy mozdulat mindent elárul arról, ami bennünk van, és amit adni szeretnénk a másiknak.

Az emberek a félelmeik és kétségeik miatt gyakran állnak a végzet útjába, de az makacsul igyekszik kikövezni a sors útját.

Becsüljön meg az ember mindent, amit az élet adott neki, használja fel, fordítsa a javára, és akkor esélye lesz egy szebb és jobb jövőre.

A távolság mindent megváltoztat, vagy még közelebb hoz, vagy végleg elválaszt.

Minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte, s ha találunk az életben valakit, akivel nem csak az örömben, de a küzdelemben is osztozunk, akkor azt nevezhetjük boldogságnak.

Mindenkinek találnia kell az életben egy célt, mely csak az övé, csak ő képes elérni, és mindent megtenni érte.

Az álmok olyanok, hogy ha hajlandóak vagyunk mindent megtenni értük, szinte napról napra egyre szilárdabb, kézzelfoghatóbb valóság lesz a gondolatok s vágyak izzó tömegéből.

A magány különös dolgokat mûvel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja.

Az életben nem a célokért kell élni, hanem magáért az életért.

Bármi is történjék, a legszebb emlékeink sosem törnek darabokra. Ettől válnak értékké; érinthetetlenek.