Robert Lawson

Minden ember a maga életéért felelős. Minden embernek joga van hozzá, hogy olyan életet éljen, amit szeretne, nem szabad senkit korlátozni álmai megvalósításában. Feltéve természetesen, hogy az álmai békés szándékúak...

Legyen egy célod, tarts valamerre életed során, de mindig figyelj oda, mi történik veled itt és most.

Többet ér a virágokban, fákban, a burjánzó természetben meglátni a szépséget, mint az arany csengésében és ragyogásában fürdeni.

Éppen elég az, ha tudod, mi a helyes, és e szerint igyekszel élni.

Elfogadni annyit tesz, mint ellenállás nélkül, nyugodtan átadni önmagunkat a pillanatnak. Mivel mindenkiben benne van a teremtő erő, így bármit meg tudunk változtatni, ha hiszünk önmagunkban.

A felismerések olyanok, mint egy-egy meggyújtott mécses egy sötét szobában. Amíg sötét vesz körül, addig minden szobában lévő tárgyat ellenségesnek érzékelsz az ismeretlenségük miatt, félelem, kétségbeesés, majd düh, harag képződik. De ha már elég sok idő eltelt, rájössz, hogy vannak mécsesek is, melyeket meggyújtva fény derül a kis igazságokra.

Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tûnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát.

Minden szívdobbanás, minden kézmozdulat fodrot vet az élet tengerén. Az életben látható szépségek és borzalmak mind az elmúlt pillanatok visszhangjai.

A beletörődés egy olyan állapot, amikor egy ember tehetetlennek érzi magát abban, hogy megváltoztassa a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást, feloldja a feszültséget, melyet a "nem akarom" érzés vált ki.

Fontos és hasznos megtanulni meglátni mindenben és mindenkiben a szépet, a jót. Bölcsebbé és békésebbé válik tőle az ember, az élete pedig kiegyensúlyozottabbá.

A múlt már elmúlt, tanulj belőle és hasznosítsd a tapasztalatokat, a jövő pedig az alapján változik, amit most teszel. Bárhol is vagy, bármikor is vagy, az életed mindig itt és most van.

Az élet minden pillanatát éppen a halál teszi értékessé.

Ha tudnád, mikor ér véget ez az életed, akkor (...) elveszne ezzel az élet szépsége, a pillanat értéke, mert folyton azon töprengenél, ami lesz, és nem azt élnéd meg, ami van. Az élet mindössze egy pillanatnyi gyorsan tovatûnő villanás.

Minden ember életében vannak fel-felbukkanó jelek, melyek azért vannak, hogy letérítsenek egy megkezdett rossz útról, vagy éppen, hogy a jóra vigyenek rá.

A változatosság éppoly sokszínû, mint az emberi természet. Azonban egy idő után mindenki ki akar lépni a kényelmi keretei közül, és kipróbálni valami újat.

Az ember leleményessége és túlélési ösztöne szinte határtalan.

Úgy hagytak nyomot egymás lelkében, hogy nem akartak semmit elvárni a másiktól. Nem kívánták, hogy a másik ilyen vagy olyan legyen, mert tudták, hogy a szeretetük olyannyira őszinte és tiszta, hogy nem volt szükség elvárásokra és megjátszásra, csakis az egymást követő pillanatok szépségének éltek.

Az ember egyik legnehezebb döntése (...), hogy az erszényt válassza, mely teli van arannyal, vagy a tudást, mellyel bearanyozhatja életét.

Bármit is teszel, az visszahat rád, méghozzá pontosan úgy, ahogy azt tetted.

Semmit sem kapunk, amit nem érdemeltünk ki.