Ugrás a tartalomra
A föld elterpeszkedett
és azt mondta "csak pihenj le rajtam"
a fák azt mondták "életet adunk neked"
a levegő azt mondta "lélegezz be"
a bolygó azt mondta
"vigyázz arra ami rád vigyáz"
mi pedig hátat fordítottunk nekik.
Kapcsolódó idézetek
-
Ez a Föld, ez ád nekünk otthont, ide születtünk, itt pihenünk meg.
Kell, hogy érezd, hogy óvjad, hogy féltsed, kapaszkodva bele
Az élet minden erejével, a szeretetünk ezernyi gyökerével,
Hogy örömmel töltse el létük a szívünket, az életünket.
Hát kérlek Titeket, Emberek, óvjuk, féltsük, szeressük ezt a Földet!
-
Hallod, ahogy a szél zörgeti a fát (...)? Így üzen nekünk a természet, hogy álljunk meg egy pillanatra, lélegezzünk és csupán legyünk.
James Norbury
-
Elragad minden perc, mit nem élhetek emberként,
Csepp eső a nevem, de majd lezúdulok tengerként,
Gombokat nyomkodó állatok lettünk mára,
És ha elfárad a bolygó, visszazavar majd a fára,
Ölelj és imádkozz, mert lepereg az életed,
Tanuld meg, hogy a jót szorítsd, a rosszat meg félretedd!
-
Valahogy mégis megokosodott a világ, megcsendesedett. Az emberek ráismertek az élet rendjére, hogy akik együtt kell éljenek ezen a földön, azok között békességnek kell lenni. Hogy a föld egymáshoz fûzi az embereket, s közös kötélen vonszoljuk valamennyien a sorsot.
Wass Albert
-
A föld pihenni akar és parlagon akar heverni egy ideig, mielőtt újból teremteni tud és újból ajándékaival halmoz el bennünket. Ilyen az ember lelke is.
-
A bolygó sokkal több nálunk, és meg tudjuk, sőt meg kell "menteni", legalábbis küzdenünk kell azokkal, akik veszélyeztetik a többi fajt, melyekkel osztozunk a Földön. Ehhez alázatosabbnak kell lennünk a természettel, és hátralépve több teret engedni neki.
-
Lásd a fényt, ne bántsd, mi érted él!
Halld a szót, mit föld, az ég beszél.
Nézd a bolygót! Oly` tiszta kék.
Élj ma úgy, hogy éljen még!
-
Öntsél mindent a földre!
Szabad az ég fölötted.
Ami lefele húzna,
Ott van már mögötted.
Intim Torna Illegál
-
Túlságosan is a bolygótól függünk ahhoz, hogy lustán legyintsünk: a Föld köszöni, meglesz nélkülünk - meg kell mentenünk a Földet, hogy megmentsük az emberiséget.
-
A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket.
Kahlil Gibran