Sándor Erzsi

A szerepszerelmet nem lehet megúszni. Gyakran színészházasságok köttetnek rá, csakhogy a szerep elmúlik, és ezzel a szerelem alapja is. Nézik egymást, és várják a következő páros lehetőséget, hátha valaha még képesek lesznek visszaszeretni egymásba. A szerepszerelmet a színészek mellett élő civil partnerek többnyire megpróbálják elviselni. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, de ezt más házasságokban is éppen így csinálják.

Az öregségben a legjobb, amikor megérzed a vágyad hûlt helyét.

Hidd el, legalább olyan jó nem érezni a vágyat, mint azt, amikor a hatalmába kerít. Szabadság. (...) Ha nincs vágyad, nem kajtatsz, nem akarsz, nem harcolsz. Nemhogy elég a jóból, hanem a jó az, ami éppen elég.

Sok disznóság történik egy színházban, de a betyárbecsületre számíthatunk. Ezt persze hívhatnánk körkörös hazugságnak is. Egymást fedező, egymásra vigyázó önzésnek.

Ami nem pusztít el, az megerősít, és csak utána pusztít el.

A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők.

Nagy dolog a barátság, de a személyes siker még nagyobb.

Akinek agya van, az tart egy-két hiteles jóbarátot, és nekik hisz. A többit csak begyûjti, és elteszi télire a kamrába. Amúgy meg saját magára, a józan eszére és az ösztöneire hallgat.

A virágcsokor csak addig ér, amíg beérkezik, utána fölösleges csomag, kényelmetlen élőlény, akinek a gondját kell viselni.

Képtelenség, hogy minden egyes percet az első másodperctől a hatvanadikig végigérzek, és mindegyikbe beleférnek ugyanazok a fájdalmak. Hol van, mér nem hív, hívhatna, üzenhetne, megpróbálja, nem tudja, nem akarja, megkönnyebbült, vissza se jön.

Színházban csak akkor érdemes megsértődni, ha már szárad a tinta az új szerződésen.

A színházi álmoskönyvek szerint ha a darabbeli női főszereplő életkora és testsúlya feleannyi, mint az őt eljátszani készülő színésznőé, akkor nehéz időszaknak néz elébe a társulat.

Mi lehet más az időnél becsesebb és nagyszerûbb, amit egy férfi adni tud egy nőnek?

Beszélhet bárki bármit, az, hogy mi van két ember között, azt éppen csak az a két ember tudja.

Nem lehet egy gyereket a világra hozni csak azért, hogy beletartsd valakinek a hátába, és követelőzz, és abban bízz, hogy egyszer csak megváltozik, és megbocsátja neked, hogy apává tetted.