Ugrás a tartalomra
A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők.
Kapcsolódó idézetek
-
Azonnal érződik, hogy jön-e aznap az emberrel a közönség. Amikor nem, az nagyon nehéz, mert ilyen helyzetben könnyen abba a hibába lehet esni, hogy elkezdünk erőlködni, ami viszont csak még inkább eltartja az egésztől a közönséget. Fontos, hogy legyen bennünk egy könnyedebb lelki tartás, nem szabad erőltetni semmit, így végül többnyire átbillen a dolog. Nagyon érdekes, hogy sokszor elég csak három-négy ember, akik képesek magukkal vinni a közönség többi részét, akiknek köszönhetően eluralkodik egy hangulat. Talán pont ez a színház lényege, hogy minden este másik közönséggel találkozik az ember, és hogy miként sikerül hatni rájuk újra és újra.
Molnár Piroska
-
Egy jó színházi előadás esetében a színészek úgy tesznek, mintha előadás közben jutnának eszükbe a mondatok, mintha minden akkor és ott, spontán történne meg velük, és ha ezt jól és hihetően csinálják, akkor a néző is úgy tesz, mintha elhinné. Van egyfajta cinkos hazugságjáték köztük.
-
A jó közönség szeret és figyel. A röhögés se fontos. Azt szeretem, mikor azt hallom, hogy egy nő visító hangon mondja maga elé, hogy: ez hülye. Amikor nem is akarja ezt mondani, csak úgy kicsúszik. Akkor érzem, hogy jó vagyok.
Aranyosi Péter
-
Amikor a néző nevet, ugyanúgy képes unatkozni, mint amikor komolyan néz maga elé. Hogyha - hazai színésznyelven szólva - ötpercenként letolom a nadrágomat, ezen minden alkalommal nevetni fognak, de aztán sokáig nem jönnek el ismét a színházba, végül pedig elmaradnak. Az olcsó siker jellemzője, hogy a nézők sokat nevetnek, amikor ott vannak az előadáson, aztán egyre kevesebben jönnek vissza.
Bodrogi Gyula
-
Vagy tud valaki nevettetni, vagy nem. Elég egy tekintet, néha egyetlen hangsúly s a rekeszizmok máris mûködésbe lépnek: a közönség mosolyog, kuncog, kacag, s ha ezt egy jól exponált helyzetkomikummal fokozzuk, a kacagás harsány hahotába olvad. Hát ennyi az egész.
Dénes György
-
A színház (...) a kölcsönös megtévesztésen alapszik. Az előadó úgy tesz, mintha nem saját maga, hanem másvalaki volna, a közönség meg önként aláveti magát a megtévesztésnek. Ebben a pimasz játékban mindkét fél megalázza magát, mert hagyja, hogy palira vegyék. A színész roppant sebezhető, mert hátha nem sikerül a dolog, és hiába bízik abban, hogy a közönség elismeréssel adózik ügyes hazugságának. A nézőtéren ülők érzései - mármint az, hogy ne érezzék magukat átvert hülyéknek - viszont attól függnek, elég tehetséges-e a színész. Ha a színész kellő ravaszsággal hajtja végre a dolgot, akkor mindenki nyer. Cserébe a néző körülbelül egyórányi kollektív - és ártalmatlan - varázslatot kap.
Michael J. Fox
-
A viccet nem lehet magyarázni, azt az ember idővel megérti, belenő, mert ha már egy viccet magyarázni kezdünk, akkor elveszítjük a poént.
Laurell Kaye Hamilton
-
Ha nem a tévében vagy egy filmben áll színpadra, a színésznek nincs lehetősége megállni, és újra előadni az elrontott sort vagy jelenetet, nincs biztonsági háló. A színházi előadás ettől lesz igazán izgalmas.
-
Egyesek meg vannak győződve róla, hogy a tartalmas előadás szükségképpen kicsit (vagy nagyon) unalmas. A komoly mondanivaló ugyanis nem tûri a humort. Szerintem pont a fordítottja igaz: humor nélkül nem lehet komolyan beszélni, legföljebb komolykodva.
Medgyes Péter
-
A közönségtől is függ, milyen lesz az összhatás. Ha a nézőtér nem él együtt a színpaddal, pestiesen szólva nem veszi a lapot, akkor az egész hatástalan.
Mécs Károly