Shunmyo Masuno

Bármennyit lamentálunk is az élet komplexitása fölött, a világot nem könnyû megváltoztatni. És ha a világ nem úgy mûködik, ahogy szeretnéd, talán jobb, ha magadat változtatod meg. Így aztán találkozz bármilyen világgal, könnyedén és kényelmesen mozogsz majd benne.

Légy együtt magaddal, ahogy vagy, de sietség és türelmetlenség nélkül!

Tényleg annyira sok a dolgunk? Nem mi hajszoljuk bele magunkat a kapkodásba? A japán nyelvben az "elfoglalt" jelentésû karakter az "elveszíteni" és a "szív" szimbólumait foglalja magában. Nem arról van szó, hogy azért nem érünk rá, mert nincs elég időnk. Azért nem érünk rá, mert nincs hely a szívünkben.

Bámulatos, milyen felfrissültnek érezhetjük magunkat egy jó sírás után. A sírás megszabadít a tehertől, ami a szívedet nyomja. Érzed, hogy van energiád a folytatáshoz.

Amikor rosszul mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy hiányzik valami. De ha változtatni akarunk a jelenlegi helyzetünkön, először meg kell válnunk valamitől, és csak ez után próbáljunk valami mást megszerezni. Ez az egyszerû élet egyik alapelve.

Rendkívül nehéz megszabadulni, megválni a lelki és fizikai terhektől, a bennünket nyomasztó batyutól. Néha csak igazi fájdalmak árán sikerül, mint amikor elválunk valakitől, aki kedves a számunkra. De ha javítani akarsz a dolgok állapotán, ha könnyû szívvel szeretnél élni, el kell kezdened a selejtezést. Abban a pillanatban, ahogy leváltál, újfajta bőség árasztja el az életed.

Minden étkünk száz ember kezén megy keresztül, mire elér hozzánk. Ha így állunk hozzá az étkezéshez, talán tudatosíthatjuk, milyen szerencsések vagyunk.

Az étel jellemzően nem csupán a testet szolgálja. Jelentős hatással van szellemünkre is. Az igazi étel mind a testnek, mind a szellemnek alkotója.

A napi bevásárláskor, mielőtt megveszel valamit, gondolkozz el, tényleg szükséged van-e rá, és nézd át még egyszer, ami már megvan. Sok tárgy megszerzése nem szabadság. Annak a szemléletmódnak az elsajátítása a fontos, hogy szabadon használhassuk fel a tárgyakat.

Ne pazarold az idődet aggódásra olyan dolgok miatt, amelyekre nincs befolyásod!

Mindannyian meghalunk, ez a sorsunk, az embereké. Tudjuk ezt, és mégis, a halállal szembesülve ragaszkodunk az élethez. Amikor magam is elérkezem a véghez, a lehető legkevesebb kötődésre fogok törekedni. Szeretném úgy elhagyni ezt a világot, hogy azt gondolhassam, jó életem volt.

Nincs értelme másvalakire irigykedni, aki a szerencse áldásában részesült. Az sem tesz semmi jót, ha azon lamentálsz, hogy neked nincsenek lehetőségeid. Egyszerûen dolgozz keményen, végezd el ma, amit tenned kell. És a szerencse egész biztosan nem fog elkerülni.

Mindnyájan különféle szerepeket játszunk a társadalomban. Lehetsz irodista, anya vagy szakács egy étteremben. Ezek kétségtelenül a különböző "énjeink". De mindnyájunknak van egy másik énje, egy igazi hőse, aki bennünk él. Tégy meg mindent, hogy felébreszd ezt a másik énedet!

Szükségtelen olyasmi miatt nyugtalankodni, ami még nem történt meg. Arra gondolj, ami épp most történik! Szinte minden szorongás megfoghatatlan, a saját tudatod szüleménye.

Ha értelmet keresünk abban, amit csinálunk, először egyesülnünk kell belső lényünkkel a munkában. A munkádban a tiéd a vezető szerep. Ha ilyen szemlélettel közelíted meg a feladatot, minden munka értelmes és felbecsülhetetlenül értékes lesz.

Belekezdhetsz valamibe, ha van hozzá energiád. Befejezni is egyszerû. Állhatatosan tovább folytatni, az a nehéz.

Az üresség állapota, amikor nem gondolsz semmire. Nem könnyû elérni. Még gyakorló szerzetesek is nehéznek tartják. De amikor visszanézel napjaidra, rájössz, hogy voltak pillanatok, amikor öntudatlanul is elérted. Felnézel az égre, és azt gondolod: "Ó, milyen gyönyörû felhő", és szájtátva bámulod. Aztán feleszmélsz az ábrándozásból, és azt mondod: "Mire is gondoltam az előbb?" Arra biztatlak, hogy becsüld meg ezeket a pillanatokat.

Amikor egy frappáns ötlettel akarsz előállni, lehet, hogy a folyamatos erőlködés nem vezet eredményre. Az ötletek vagy sziporkák a tudatodban lévő üres helyekről pattannak ki - a gondolatok közötti hézagokból. Hogy megnöveld az ötletek előcsalogatásának esélyét a hézagokból, becsüld meg az alkalmakat, amikor épp nem gondolkodsz semmin!

A természet világában minden nap új nap. Mi, emberek hajlamosak vagyunk megrekedni a múltban, de amikor virágot nevelünk magról, tudatosítjuk, hogy semmi és senki nem maradhat egy helyben.

A kert ugyanaz, mégis mindennap másnak tûnik. Különbség van a verőfényes és az esős napok között, és a lehullott levelek száma napról napra változik. A kert soha nem ugyanolyan egyik nap, mint a következőn. Azt mondjuk: "Minden nap új, és holnap is új lesz." Ugyanígy van ez az emberekkel is. Mai gondjaink a nappal együtt véget érnek. Holnap te is új leszel. Ezért nem kell nyugtalankodni.