Shunmyo Masuno

Szinte nincs olyan probléma, amely mögött ne valamilyen téves észlelés, hibás feltevés, helytelen benyomás vagy képzelt félelem rejlene. Merem állítani, ezek a félelmek nélkülöznek bármiféle valóságalapot.

Szellemet lát a mezőn, ahol száraz japánfû hajladoz. Más szóval, nincs értelme szellemektől félni, hiszen csak fonnyadt indák azok. Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyek gúzsba kötnek bennünket és lehúzzák a szellemünket. Nézzük tárgyilagosan: legtöbbször árnyaktól rettegünk.

Minden dolog és minden személy önmagában abszolút - nem összehasonlítható. Ez igaz rád és másokra is. Nincs összehasonlítás. Ha ilyesmivel kísérletezünk, valami lényegtelennel foglalatoskodunk, ez pedig szorongást, aggodalmat, félelmet szül.

Nincs értelme a múlton - ami holt és tovatûnt - merengeni, amiképp a megszületés előtt álló jövőn sem kellene gondolkodnunk, míg el nem érkezik. Egyedül az számít, hogyan élünk az itt és mostban.

Ha fájlalod, hogy mostani éned nem több, mint egy kicsorbult edény (egy vacak állás, egy... bármi), ezzel csak növeled a boldogtalanságod. Még egy csorba tálkából is kanalazhat valaki fenséges, testet-lelket átmelengető levest.

Bizonyos dolgokat érdemes megőrizni, bármilyen ócskák, elnyûttek, töröttek is. Az ilyen holmik nem puszta tárgyak - bensőséges viszony fûz hozzájuk, szerves részei az életednek.

Ez az egyetlen élet, ami számunkra adatott, tele van olyan kihívásokkal, amelyek fölött nincs hatalmunk. Meg tudod állítani például a szívverésed? A szíved saját ritmusa szerint dobog, és ez ellen semmit nem tehetsz. Lám, maguk az életfunkciók is túl vannak hatáskörünkön, nincs rájuk befolyásunk. (...) Ha felismerjük, hogy életerőnk forrása fölött nem rendelkezünk, könnyû megérteni, hány egyéb dologgal van ez hasonlóképp. Hát nem felszabadító a felismerés, hogy nincs értelme gyötörni magunkat?

Az emberi természet sajátja, hogy ha egyszer gyökeret vernek fejünkben a negatív gondolatok, nagyon nehéz megszabadulni tőlük. Sőt, általában egyre inkább a hatásuk alá kerülünk.

Mindannyian Buddha-természettel bírunk (vagyis ott lakik bennünk a kedvesség, a megértés, a melegség, nagylelkûség...), és ha megpróbáljuk ezt mindenki másban meglátni, észrevehetjük majd, hogy saját szívünk is rezonál erre.

Fontos, hogy tisztában légy a korlátaiddal. De éppolyan életbe vágó, hogy a tekinteted a következő szintre emeld.

Nincs lapos, monoton élet. Minden életútnak megvannak a maga völgyei és hegycsúcsai.

A nehézségek és viszontagságok lehetőséget kínálnak arra, hogy elhagyjuk régi bőrünket, és újat növesszünk. Vagyis üdvözölnünk kell ezeket a próbákat.

Ha a munkádról van szó, a legfontosabb kérdés, amelyet fel kell tenned magadnak: "Mivel szeretnék foglalkozni?" A tevékenységed ugyanis alapvetően meghatározza, hogyan éled az életed.

Ne a körülményeid befolyásolják, hogyan éled az életed. Ahogyan élsz, az hasson arra, hogyan fogadod a körülményeidet.

A világot nem idealisták népesítik be, és függetlenül attól, kik vagyunk, egy kis számítás mindenkinek az életében szerepet játszik. A kapcsolatainkat azonban nem szabad kizárólag a hasznosságra alapozni.

Megveheted az összes márkás holmit, ami megtetszik, mégsem leszel soha elégedett. Ha megjelenik a piacon a legújabb darab, emészt majd a vágy, hogy megszerezd - akadnak olyanok, akik még bûnöket is képesek elkövetni ilyesmiért. Nyomorúságos létezés az ilyen.

A partnered húsz százaléka "felfedezetlen terület" marad. Ennek a misztériuma és titka ébren tartja majd érdeklődésedet és szenvedélyedet iránta. Nem létezik teljes kölcsönös megismerés, de ha létezne is, vajon nem veszítene-e varázsából a vonzalom és friss érdeklődés, amit az első találkozáskor éreztél?

Egy anya csak anya marad, a fiú pedig fiú. Ám még ha képtelen is egy édesanya elengedni a gyermeke kezét, és ragaszkodik hozzá, hogy mindig, mindenhová vele menjen, nem kellene akkor is érzékelnie, milyen kellemetlen szituációkat teremt ezzel?

Amikor élsz, szenteld magad egészében csakis az életednek. Ehhez nem tartozik hozzá a szorongás vagy halálfélelem.

A reggeli levegő íze, a pillanat, amikor hajnalban kisüt a nap, ahogy a szellő megérinti az arcodat, az égbolt és a fák leveleinek színe - mindez állandóan változik. Reggelenként lehet igazán megtapasztalni ezeket a változásokat.