Szerző

Sören Kierkegaard

Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.
A legszívesebben gyermekekkel beszélgetek, tőlük még remélhetem, hogy majd értelmes lények lesznek.
Az emberi faj Istentől való félelme megszûnt. Meg is kapta érte azután a büntetését; hiszen önmagától kezdett félni, életre hívta a fantasztikumot, most pedig saját képzeletének e teremtményétől reszket.
Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.
Az ember kétféle módon tévedhet. Elhiheti azt, ami nem igaz, vagy vonakodhat elhinni, ami igaz.
Mind az ókorban, mind a középkorban természetesnek tartották az emberek az egyedüllét igényét, korunkban azt hiszik, hogy az egyedüllét semmi másra nem való, mint a bûnözők megbüntetésére.
Önmagunk becsapása szeretetből a legszörnyûbb ámítás; olyan örök veszteség, mely nem hozható helyre sem az időben, sem az örökkévalóságban.
Egyet szeretni nagyon kevés, mindenkit szeretni felületes dolog.
Az élet nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem valóság, amelyet meg kell tapasztalni.
Az élet nem probléma, amelyet meg kell oldani, hanem valóság, amelyet meg kell tapasztalni.
Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerûség szintézise.
Kockáztatni nem más, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni nem más, mint elveszíteni önmagunkat.
A csók legyen a szenvedély kifejezése. Ha két testvér, mondjuk egy ikerpár, egy lány és egy fiú csókolják meg egymást, az nem igazi csók. Ugyanez vonatkozik a karácsonyi ajándékcsókokra és a lopott csókra is. A csók szimbolikus esemény, melynek minden jelentősége elvész, ha az az érzés nincs jelen, amelynek egyébként feltétlenül jelen kell lennie, hogy a csókot csókká tegye.
A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.
Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség, szûzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás, vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésû kéz. - Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban.
A szerelem minden - hozzá képest minden más semmi. Ezért annak, aki szeret, minden elvesztette jelentőségét - leveti jelmezeit a szív, s csak a szeretetben találja meg az élet esszenciáját.
Mi a költő? Szerencsétlen ember, aki mély kínokat rejt szívében, de ajkai úgy vannak formálva, hogy miközben sóhajok és kiáltások hagyják el, mindez úgy hangzik, mintha szép muzsika lenne.
A szerelemben az az örök, hogy két ember ennek pillanatában kezd létezni egymás számára.
Mi az ifjúság? Álom. Mi a szerelem? Ennek az álomnak a tartalma.
A szerelem olyan adomány, amelyet semmiféle mûvészet, semmiféle tudomány nem képes előcsalogatni.