Az ember: szintézis; a végtelenség és a végesség, az időbeliség és az örökkévalóság, a szabadság és a szükségszerûség szintézise.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember természetében együtt van az egység és a kettősség. Végletei a primitívektől a kulturáltakig, az eltompultaktól a lángelmékig, a gonosztevőktől a szentekig ívelnek. Alázat és lázadás, félelem és vakmerőség, őszinteség és farizeizmus, elragadtatás és kétségbeesés - mindez együtt van ebben a szóban: "ember", sőt még sokkal több ennél... Bölcsessége mély, őrülete viszont terjedelmes.
2. Vagyok, ami vagyok, maga a zárt és végtelen, a tele és az üres, a kezdet és a vég - a Teljesség.
3. Az ember eredeti és örök igénye a Thanatosz, az állandóság, a változatlanság, a személyes létezés elpusztíthatatlansága. Popper Péter
4. Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé. Johann Wolfgang von Goethe
5. Az ember (...) nem pusztán létezik, hanem folyamatos döntéshelyzetben él: dönt saját létezése tartalmáról, élete következő pillanatáról. Ennek megfelelően minden egyes emberi lény szabadságában áll egyik pillanatról a másikra megváltozni. Viktor Emil Frankl
6. Minden befejezett ember azonos a megtörtént történetével. Ami az emberből tényleg létezik, és nem is múlik el belőle, az a története. Ez a létezés különleges, anyagtalan, örökkévaló formája. Az emberi történetet nem lehet meg nem történtté tenni, visszacsinálni. Meg lehet bánni, el lehet felejteni, lehet másképpen elmesélni, ki lehet színezni, de ez a megtörtént történeten semmit sem változtat. Csányi Vilmos
7. Az emberi szabadság végtelenül korlátozott; a szabadság lényünk egyik alaptulajdonsága, és mint ilyen, állandóan terjed és tökéletesedik. Mint minden földi dolognak és jelenségnek, a szabadságnak is vannak fokozatai, az egyéni szabadság a megfigyelésnek és a felismerésnek a függvénye... a gondolkodó ember szabadsága nagyobb, mert a gondolkodása az akaratát, szabadságának kulcsát fejleszti. Charles Bonnet
8. Az ember a végsőkig képes mozgósítani az energiáit. Annyit, amennyi éppen kell. Ha többre van szükség, többet. Nikodém Vanda
9. Az ember vagy hősies öntudattal bizonygatja saját egyediségét, vagy egy felsőbbrendû hatalommal való egyesülésben keres menedéket: azaz kiemelkedik vagy elmerül, elkülönül vagy betagozódik. Az ember vagy saját anyjává és apjává válik, vagy örök gyerek marad. Irvin David Yalom
10. Az ember két ember. Az egyik én a mindenki által ismert, amellyel egy életen át kénytelen megalkudni. A másik pedig az, ami lenni szeretne, vagyis önmaga eszménye. Száraz Miklós György