Stendhal

Az igazságért mindent meg lehet bocsátani, még a rabláncot és a mérget is.

A sír felé mutató sasorr (...) nagyon is komollyá rajzol át minden arcot.

A félelem nem kedvez a szellemességnek.

Ha már elkárhozol, Legalább kellemes bûnért juss kárhozatra.

Ki eltér kora szellemétől, Korának súlya nyomja csak.

A jól titkolt őrültség már csak fél-őrültség.

Ha valaki felsőbb parancsnok, tudnia kell érzelmein uralkodni.

Ha rendszeresen tanulmányozzuk az állatokat, ha gondosan feljegyezzük a különbségeket és a hasonlóságokat, feltétlenül elmúlik az az undor, amit például a férgek, a különböző rovarok, az utálatos tengeri rákok keltenek bennünk.

A szórakozó vidéki ember félelmetes jelenség, amikor megszorul; ha kifogy érveiből, tüdejének erejéhez folyamodik; büszke rá és joggal; mert így gyakran legyőzi ellenfelét és sikerül elhallgattatnia.

Csak a bolondok és a gyerekek dédelgetnek egymásnak ellentmondó vágyakat.

Bármely szerződés első feltétele: tudja-e szállítani az eladó a kifizetett árut?

Az okosak mindig ahhoz húzódnak, aki az állam pénzei fölött rendelkezik.

A vak is azonnal felismeri a meggazdagodott gyömbérkereskedőt, aki hercegnek akar látszani.

Ha egy miniszter friss és finom szellem: ezt soha nem bocsátják meg neki.

Ki látott már olyan embert, aki gazdagnak született és nem igyekszik vagyonát megduplázni?

Csak az ostoba ember vágja maga alatt az ágat.

A félelemből nem lehet kigyógyulni.

Ha a bajt nem kerülhetjük el, (...) jobb, ha tanúk nélkül, szobában esik meg, mint az utcán.

A szabadság nagylelkû s kissé meggondolatlan; gyakran elfelejti megkérdezni az embertől: honnan jössz?

Vannak helyzetek és pillanatok, amikor helyesebb volna józanul vitatkozni, elkerülni a személyeskedést, s főként nem hangoskodni.