Stephen King

A szükségszerûség a találékonyság szülőanyja.

A hûtő be- és kikapcsol. A csövek csendesen búgnak. A padló nyikorog. Odakint zúg a forgalom. Ezeket a hangokat mindig halljuk, ezért általában meg se halljuk őket.

Csak a felnőttek képesek rá, hogy olyan unalmas dolgot, mint a séta, a hobbijuknak tekintsenek.

A világnak fogai vannak, és beléd marhat, amikor csak akar.

Az emberek csak mondják, hogy ők mindent tudnak; valójában csak hisznek valamiben, amit a vallásuk vagy a hitük diktál.

A sötétség lehetősége teszi olyan ragyogóvá a nappalt.

Irodalmi mû alkotásánál minden szó öröm, viszont ha az ember nem irodalmi jellegû könyvet ír, minden szó egyfajta szenvedés.

Minden könyvben, amelyet a kezébe vesz az ember, van tanulnivaló, és meglehetősen gyakori, hogy a rossz könyvekből többet lehet okulni, mint a jókból.

Az írás magányos foglalkozás. Nagyon fontos, ha van valaki, aki hisz az emberben. Nem kell szónokolnia róla: rendszerint az is elég, ha hisz.

Amikor az ember még túlságosan fiatal (...), a derûlátás tökéletesen megfelelő válasz a kudarcokra.

Mint minden erős kábítószer, az első igazi szerelem is csak azoknak fontos, akik a foglyai. És más erős kábítószerhez hasonlóan az első igazi szerelem is veszedelmes.

A remény jó dolog, talán a legjobb. És a jó dolgok nem halnak meg, miként a rosszak sem élnek örökké.

Próbálj kevesebbet töprengeni. Ez a barátom itt lent azt mondja, hogy végül elhasználjuk a bánatainkat. Valahol hiszek neki.

A szülőket attól kezdve kínosan érintik a gyermekeik problémái, amikor túl idősek lesznek ahhoz, hogy hazaparancsoljuk őket, ha leszáll a sötétség.

A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.

Az angyalokat nem fenyegeti kárhozat, az emberek azonban nem ilyen szerencsések - számukra mindig közel a pokol...

Amit a szem nem lát, attól a szív nem fáj.

Csomó dolog van, amiről az emberek azt hiszik, nem képesek megtenni, de amikor muszáj, rájönnek, hogy mégis megy nekik.

Bizonyos dolgoknak feltétlenül igaznak kell lenniük, mert egész egyszerûen nincs más választásuk.

Az emlékek eltorzítják az ember valóságérzékelését, a legélénkebb emlékek pedig szabályosan megsemmisítik az időt, s közben uralmuk alatt tartják az elmét.