Stephen King

Az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud.

Minden lehetséges. (...) Minden. A világ csupa különös zegzug és sarok.

Olyan az agya, mint egy teljes hangerővel üvöltő rádió, ami épp két adó közé van beállítva.

A gravitáció egy horgony, ami a sírba húz bennünket.

Minél üresebb a fej, annál hangosabb a száj.

Ez a baj a közösségi oldalakkal: a hazugság virágzik, az igazság elkorhad.

Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul.

Egy dohányos sosem szokik le, csak szünetet tart.

Az ördög is tudja idézni a Bibliát.

A nagy dolgok nem születnek egyik pillanatról a másikra.

A felnőtt férfiak és nők agyának egy-egy rekeszében minden fejlődési szakaszuk jelen van - nemcsak a belső gyerek, hanem a belső csecsemő, a belső tizenéves, a belső fiatal felnőtt is.

Az emberek dolgaiban az egyetlen király a genetika.

Az emberi természetet nem lehet elítélni, és van-e emberibb dolog, mint a kíváncsiság?

Nem számít, hittek-e neked vagy se, a spicli spicli marad.

Körben forog minden: ami tovagördül, visszatér. Ez lehet szerencse, és lehet fátum, de mindenképpen így van.

Az érzelmekről lepereg a racionális gondolkodás.

Ami ingyen van, mindent megér.

Nem akartam sírni, de szinte vártam, hogy fogok; kezdtem szétmenni, mint papír zsebkendő a felhőszakadásban.

Lehet egyáltalán emlékezni a fájdalomra? Aligha (...). Az ember tudja, hogy létezik, és tudja, hogy ő maga végigszenvedte, de ez nem ugyanaz.

Az emberi lélek nem lehet betegebb a titkainál.