Stephen King

A halál nem kisebb csoda, mint a születés.

Az ember afölött siklik el a legkönnyebben, ami az orra előtt van.

Nem a fazekas vagy, hanem az agyag a fazekas kezében.

Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.

Az alvás a természet orvosa.

Az élet olyan, mint egy kerék, az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér a kiindulópontra.

Éppannyira vagyunk bûnösök, mint amennyire bûnösek a titkaink.

Minden kisebbnek hat, ha kimondjuk.

Erkölcsprédikációval egyetlen gyereket se lehet megkímélni a felnőtté válástól.

Becsüld meg a napot! (...) Ez az egyetlen holnapig.

Az álmok elhalványodnak. A valóság sosem.

Amikor az ember megöregszik, semmi másra nem vágyik, csak nyugalomra. Lehet, hogy most nem hiszed el, de idővel majd te is egyetértesz.

Ha nem tudod elengedni a múltat, a tévedéseid élve felfalnak.

Mindig a nagyon öregek és a nagyon fiatalok látják a legtisztábban a dolgokat.

A valóság vékony jég, de a legtöbb ember egész életében korcsolyázik rajta, és sosem szakad be alatta, csak a legvégén.

Az ész majd visszatérhet, ha szükség lesz rá; a képzelet is visszajöhet, ha szükség lesz rá. Jelenleg a test van soron, a test pedig azt mondja, vacsora.

Az élet egyetlen ötcentes pörgésén múlik, és a fémdarab nagyon gyorsan pörög.

Ha valamiben nem vagy biztos, egyáltalán nem baj, ha képzelődsz, amíg nem tudsz jobbat, vagy amíg ki nem derül az igazság.

Ez itt (...) a valós élet, amelyben nincsenek valódi válaszok.

Az élet nagyon szomorú tud lenni, és általában az is. Az emberek úgy tesznek, mintha ez nem így lenne, és hazudnak a gyerekeiknek (...), azért, hogy ne ijesszék el őket és ne ábránduljanak ki, pedig igen, az élet szomorú tud lenni.