Szabó Magda

Két mesebeli nádszál volt az én apám meg anyám, csak akkor hajladoztak, ha szilárd volt a talaj, ha nem fújt a szél, s a rengő talajon, katasztrófák és valóságos veszedelmek időszakaiban úgy álltak, olyan rendíthetetlenül, mint a hegyek.

Amit a legfontosabbnak tartok, hogy úgy teljesüljön minden tervük, hogy ne kelljen nagyon megszenvedni és megdolgozni miatta, mert akkor az ember hullafáradt és kedvetlen, mire megkapja.

Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék.

Híres vadász zsákmánya lenni nem lehet olyan megalázó, mint egy jelentéktelené.

Nincs rosszabb dolog, (...) mint a tétlenség, a pokolba vivő út a renyheség óráival van kikövezve.

A világ olyan gyönyörû, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.

Mindenki maga ad számot a jövendőnek.

Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.

A legjobb barátom is csak a legjobb barátom. De Te én vagy, én meg Te.

A veled való boldogság sem volt akkora, szívem, mint az a boldogtalanság, amit a halálod rám zúdított.

Az idő arra való, hogy tisztázza a kételyt, hogy megvilágítson mindent.

A valóság sohasem visel meg annyira, mint az ábrázolása.

Aki minősít, egyben önmaga képét is felvázolja, saját igénye, ízlése, érdeklődése, érzékenysége irányát.

A valódi fegyház a becstelen élet és a meg nem tagadott meggyőződés az igazi szabadság.

Nem okos az egész világot kívánnia, nem okos és nem érdemes, mert a világ csak a másik ember lehet, a másik emberben.

Az élet két ellentétes pólusán állunk, én nem mehetek hátra, kegyedtől nincs jogom kívánni, hogy előrejöjjön.

Az éveiről nem tehet senki.

Az ember éli az életét, nem beszéli.

Az élet lépten-nyomon rácáfol elméletre is, gyakorlatra is.

Egyazon percben nem léphet két irányba az ember.