Szabó Magda

Az istennel akkor se szabad közölni, hogy blőd, ha valóban nagyon buta, mert az isten hatalmas, sértődékeny, és minden lehetősége megvan arra, hogy elégtételt vegyen.

Az író sosem ilyen önfeledt, a színész sem. Mi folyton figyelünk, meglessük önmagunkat is, hogy jól tudjunk ábrázolni.

Minden tenger és minden folyó és minden csepp víz másféle, ezt megtanultam már, amióta utazhatom.

Betegnek mindig és mindenütt egyforma lenni, tengerparton vagy alföldön, újkorban vagy ókorban.

Mihelyt valahonnan kétséges a távozás lehetősége, mindenki menni szeretne, de tüstént.

Mióta élek, megvan az a tulajdonságom, hogy olyan erősen el tudok képzelni bármit, hogy látom, érzékelem, átélem. Kisgyerek koromban a huszonhat fokra felfûtött szobában jéggé dermedt lábamat dörzsölgette anyám, s nem tudta megérteni, mi bajom lehet, aggodalmában a hőmérőt is a hónom alá dugta, persze nem mutatott lázat. Nem mondtam meg szegénynek, hogy nincs veszedelem, csak éppen játszom, azt játszom, hogy szegény árva kislány vagyok, se lakásom, se családom, és kinn bujdosom a havas nagyerdőn. A kályha az ágyam mellett volt, nekem meg vacogott a fogam. Erős a képzelet, erősebb a realitásnál.

Hígítatlanul, alkalmazkodás nélkül csak önmagunknak adhattuk magunkat, tulajdonképpen és igazán egymáson kívül nem kellett nekünk senki.

Nem csak a holtaknak kell pihenés, az élőknek is.

Az igazi pozitív hős jó, bátor, szenvedélymentes, de nagy feladatokra vállalkozik, áldozatkész, önzetlen, és szereti a hazát. És főleg erkölcsös.

Ha meghalok, meghalsz, ez olyan bizonyos, hogy hasonlatot se kell írnom mellé.

Egy ember élete sosem egy ember élete, mindig egy országé, egy világé, egy korszaké is.

Milyen borzasztóan könnyû a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívabb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság.

Hiszem, hogy vagy. Hiszem, hogy nem hagytál el. Hiszem, hogy szeretsz, hogy védel, segítesz, hogy akarod, hogy szóljak helyetted. Hiszem, hogy így is lehet szerelmesnek lenni, hiszem, hogy én és csak én voltam neked minden, hiszem, hogy minden betegséged - lelki-testi nyomorúságod - ellenére is igaz volt, amit mondtál: hogy én voltam az egyetlen az életedben, ami tökéletesen sikerült, életed egyetlen, igazi diadala, sikere.

Tudta, hogy szeretem, megmondtam neki, ismerte a feltételeimet, azt is, én nem moccanok: szenvedni tudok, osztozni nem.

Minden csak látszólag és momentán múlik el, végképpen soha, te is belém költöztél, és velem élsz ezentúl, míg csak élek.

A boldogság az iszonyat áramszünete.

Nincsenek kipreparálható, elidegeníthető, csak önmagukban egyedül jelentkező érzelmek, minden mindennel összefügg.

Rengeteg jóindulat van az emberekben, segíteni vágyás, s ha valami rendkívüli esemény történik, rögtön felszínre tör. Az emberek jók.

Utazni gyönyörû, de élni csak az ember hazájában lehet igazán.

Tanár legyen a talpán, aki ötven perccel a téli vakáció megkezdődése előtt magára tudja vonni az osztály figyelmét.