Száraz Miklós György

Minden város mesél. Sétálsz az utcáin, bekukkantasz kongó templomaiba és udvaraiba, elmélázol a temetőkertjeiben, és a város lassan kitárulkozik.

Ha szívvel hallgatod, sok mindent megtudhatsz egy városról, de mindent soha. A várost azok sem ismerik, akik kérkednek vele. Mert a város él, örökké változik. Egyet állíthatunk csak biztosan, hogy amikor röpke ideig a térnek éppen ebben a szeletkéjében, a kövek, téglák és emberi életek eme kivételesen összerendeződött halmazában mozogtunk, láttunk valamit. És jó, ha tudjuk, hogy csak keveset láttunk, mert a nagyobbik rész soha nem lett a miénk, számunkra örök titok maradt.

Minden város sajátos ízekből, zajokból, színekből és csöndekből áll, melyek a lényegét jelentik, és amelyek mégis naponta múlnak ki a felejtés csöndes vesztőhelyein. Romló kövek, rebbenő fények és árnyékok, illanó szagok, elhaló zörejek hatalmas mozaikja a város. Megszámlálhatatlanul sok változó töredék áll össze azzá a bonyolult egésszé, ami végül is mindig ugyanaz, és mégsem egészen ugyanaz marad.

A hegyek a látható Isten.

A nyomorékokat és a fedél nélküli szerencsétleneket kerüli a tekintetünk.

Az emberi törekvés fontos, ám az Isten gondoskodó figyelme nélkül, ahogy mondani szokták, egy verébfióka tolla sem hull.

Nyereménynek mondjuk, pedig ajándék. Hiszen nem mi találjuk el a számokat. Kitöltjük a szelvényt, a többi odafent dől el. Mindannyian arra várunk, hogy a legnagyobb játékos eltalálja a számainkat.

A becsületesség (...) nem érdekelte, azt a kizsákmányolt kis ember fájdalomdíjának és mentőövének vélte, vagyis inkább gyengeségnek, mint erénynek.

Semmit sem tudunk. Még a velünk élő szeretteinkről sem tudjuk, mi zajlik a fejükben. Ismerjük a természetüket. Hogy mit szeretnek és mit nem. Sejtünk a vágyaikról valamit. Mégsem tudjuk, mi zajlik a fejükben.

"Csak gyerek", az annyi, mint "csak élet". A felnőtt egész életében ezt fogyasztja, abból és addig él, amíg a gyerek tart benne.

Az igazi együttérzés nem érzelem, hanem cselekvés, gyógyszer és kenyér, de legfőképpen figyelem és odafordulás.

Nincs hétköznapi történet, mert minden történet különleges és egyszeri, tüneményes és magával ragadó a maga borzalmasságában.

A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.

A pénz unalmas. Mindenütt ott van. Leginkább ott, ahol nincs. Nem szabad törődni vele. Ha van, élj úgy, mintha nem lenne. Ha nincs, élj úgy, mintha lenne.

Mindig így történik. Saját magad ölöd meg magad. Erősebb gépre ülsz, mint amivel elbírsz. Mélyebbre merülsz, magasabbra szállsz, gyorsabban hajtasz, mint ahol még te vagy az úr. Ha óvatos vagy, akkor is kinyiffansz.

A megbocsátás varázslat. Fordítva mûködik. Először azon segít, aki kínálja.

A szabadság ára a szabadság maga. Választhatsz. Lehetsz rabló, költő, remete, mindegy. Választasz, és elvesztetted a szabadságodat. Kijelölt úton vagy.

A jó tulajdonságaink több szenvedést okoznak nekünk, mint a rosszak.

A bántással együtt lehet élni. De ha nem vesznek tudomást a létezésünkről, abba belehalunk.

Jobb a hegyen egy rossz óra, mint a falak közt egy jó hét.