Száraz Miklós György

Gyûlölöm a fényûzést. Ellustít. Megöli a fantáziát. Biztos, hogy a nyomor nem tesz jobbá. De egy kis nélkülözés néha nem árt. Ébren tartja az emlékezetet. Feltüzel. Leleményessé tesz.

Egyetlen éj sem ugyanaz, mint az előző, és bennük az emberek sem ugyanazok.

Az igazán nagy pénz olyan, mint a nagy szerelem. Összenősz vele. Mindegy, hogy jutottál hozzá, azt hiszed, a részeddé lett. Ha elveszíted, és túléled, megérted, hogy nem ő volt a tied, hanem te az övé.

Másként olvasunk reggel és éjjel, húszévesen és negyvenévesen, győztes hadvezér korunkban és befelé forduló szerzetesi állapotunkban, szerelmesen és rezignáltan.

Ha megmondható, hogy egy könyv miről szól, akkor az szakkönyv. Azt könnyû kijelenteni, hogy ez és ez a könyv a haltenyésztésről vagy a második világháború harci repülőgépeiről szól. Egy regény mindig sok mindenről szól, nem? (...) Honnan tudjam, hogy miről szólna annak, aki kérdezi?

Egészséges ország, egészséges nép tudjon mulatni, mosolyogni éppen a legnagyobb hősein, szentjein, királyain is.

Egy írónak kevés dolog tesz rosszabbat, mint állandóan írók között lenni.