Szendi Gábor

A tehetség eléggé megfoghatatlan dolog, inkább csak egy hatásos kifejezés arra, amit se mérni, se megmagyarázni nem tudunk.

Bármilyen szakmában találunk olyanokat, akik folyamatosan képezik magukat, s náluk valóban egyre nő a hozzáértés. A többség azonban megelégszik azzal, hogy végzi a munkáját, nem is várnak el tőle többet, s ilyen értelemben a szakmai gyakorlat nem vezet komolyabb fejlődéshez.

A túlzásba vitt gyakorlás nem fejleszt, csak a tárgy ellen hangolja a tanulót.

A tehetség kevés. A jelentős eredményt felmutatóknál a tehetség lelkesedéssel és kemény munkára való képességgel párosul.

Az emberi kvalitások nem feltétlenül a teljesítményben, hanem a teljesítményért végzett munkában nyilvánulnak meg.

Nincs olyan, hogy "nevelés". Csak értékek, elvek és célok léteznek, amelyek bennünk élnek s amelyeket megpróbálunk továbbadni. Hogy végül jó kertészei leszünk-e csemeténknek, vagy gyermekünket vésővel és kalapáccsal alakító szobrász, majd húsz-harminc év múlva elválik. Az élet nagy hátránya, hogy nem visszafelé éljük: amennyivel bölcsebbek leszünk harminc év múlva, azt legföljebb arra használhatjuk, hogy esetleg könyvet írunk a nevelésről.

Felemelő látni, ahogy a madármama repülni tanítja kicsinyeit. "Szárnyakat adni" egyszerre jelenti azt, hogy a szülő megismerteti fiókáját a legfontosabb dologgal, a szárnyalással; ám egyúttal azt is, hogy szárnyára bocsátja: "Tőlem már megtanultál minden megtanulhatót. Mostantól éld a saját életed!"