Szendi Gábor

A nyugati életmód lényege, hogy dolgozd le a napi 8-10 órát, és utána kötetlenül üsd agyon az időt valahogy. Az emberek élete nem valahonnan valahová tart, hanem pusztán kitöltik a szabad idejüket. Nincs az életet szervező cél, eszme, "ügy", hanem csak az üresség előli elfoglaltságokba menekülés. Nem kell világmegváltó dolgokra gondolni. Az életet szerves folyamattá teszi bármi, ami belső elhatározásból születő, az időszigeteket folyamattá összekötő tevékenység, amelyben képességeink kibontakoznak.

A gyereknevelés olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, vagy legalábbis van róla véleménye. Minden kornak megvan az elgondolása az ideális gyermeknevelésről. De ezek nem többek divatoknál.

A szép eszmék és a valóság sokszor köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Az agy szinte végtelenül fejleszthető. Ha agyvérzés után kialakuló féloldali bénulásból tökéletesen fel lehet gyógyulni, akkor miért ne lehetne a kitartás vagy a figyelem fenntartásának képességét is fejleszteni?

A gének csak lehetőségeket teremtenek, de sosem jelentenek végzetet.

Egy magocska jó helyre ültetve, megfelelően táplálva sudár fává terebélyesedhet, rossz körülmények közt pedig csenevész bokrocska marad.

Félretéve minden önbecsapásunkat és nárcizmusunkat, kérdezzük meg magunktól: őszintén akarom, hogy a gyermekem olyan vagy valami hasonló legyen, mint én? Aki erre igent vagy nemet felel, annak valószínûleg komoly baj van az önismeretével és az önértékelésével. Elvégre nincs tökéletes ember, de mindenkinek vannak jó tulajdonságai. A reális válasz ilyenkor az: örülnék, ha gyermekemben ezt vagy azt a tulajdonságomat felfedezhetném, más tulajdonságaimat pedig nem szívesen látnám viszont benne.

A csillagjóslással egyenértékû annak a találgatása, ki miért lett olyan, amilyen.

Nem könnyû önmagunkat reálisan látni és el is fogadni, de ennél még sokkal nehezebb gyermekünket olyannak elfogadni, amilyenné fejlődik.

Ne higgye senki, hogy a sorsa eleve elrendeltetett. Nincs született lúzer; csak olyan, aki ezt elhitte és elfogadta.

Az ember sorsa az, amit hisz magáról. Ha elhiszi, hogy őt már a kezdet kezdetén "elrontották", eleve kétségbe vonja, hogy változhat, így nem is fog változni.

A tehetség ott rejlik mindenkiben. Van, akiből megfejthetetlen okokból kitör, van, akiből ki kell piszkálni, van, akiben soha nem nyilvánul meg.

A tehetség valójában jól irányított szorgalom.

Amit a szülő hisz a gyermekéről, azt a gyermek tényként észleli, nem pedig feltevésként. Hiszen a gyermekek világában a papa és a mama a biztos pontok, amit ők hisznek, gondolnak, mondanak, az jelöli ki, milyen a világ.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a maga ügyvédje legyen. Nem arról van szó, hogy titokban ne szálljunk magunkba, és ne keressük meg, mi lehetett a saját sarunk egy kudarcban. De talpra állni és csatát nyerni csak úgy lehet, ha hiszünk a verhetetlenségünkben.

A gyerekek (...) a játék élvezetéért játszanak oly elmélyülten: az igazi tevékenységek felnőttkorban is önmagukban jutalmazók.

Az életben magunkból kell kicsiholni a motivációt akkor is, ha épp kevés okunk van a lelkesedésre.

A lágyszívûség az akaraterő edzésének akadálya.

Nincs az az akaraterő, amely ki ne merülne egyszer. Ha mi másszuk is meg a legmagasabb hegyet mindenki közül, az még nem jelenti azt, hogy nincs olyan csúcs, amely ne fogna ki rajtunk.

Azért kedvelik annyira az emberek a "tehetség" szót, mert, amint a boldogtalanok szeretik a sorsot és a körülményeket okolni, úgy a sikertelenség nevezhető tehetséghiánynak, mások irigylésre méltó sikeressége pedig a tőlük független tehetséggel magyarázható. Könnyebb beismerni, hogy sajnos nem vagyunk tehetségesek - erről szüleink tehetnek -, mint bevallani, hogy igazság szerint mindig is lusták voltunk küzdeni.