Szendi Gábor

Egy fontos erkölcsi alapelv - (...) a hûség - megsértése önmagában is kockázatos dolog, hiszen a hûtlen félnek azzal kell szembenéznie, hogy a közösség a jog és a közmegítélés eszközeivel fogja megtorolni tettét. A hûtlen fél számíthat a családi bosszúra, az ismerősök és barátok elfordulására, a gyerekek szeretetének elvesztésére. Ezért a hûség nem mindig erény, hanem sokszor kalkuláció eredménye. Az emberek sokszor addig hûségesek, amíg megéri nekik.

A nő az, aki versenyezteti a férfiakat, mondhatni a nő az evolúció motorja.

Mindenki azt hiszi, azért született, hogy boldog legyen.

A szerelem gyakran első látásra kitör, olyan, mint egy ragályos betegség. Persze sokszor van lappangási ideje, sok embernek jó oka van rá, hogy ne essen szerelembe, ne veszélyeztesse kialakult életét. Szerelembe bármikor eshet az ember, de azért minden gátat elsöprő szerelem leginkább fiatalkorban a jellemző.

A szerelemben nincs mindig szinkronitás. Valaki beleszeret titkon a másikba, és onnantól kezdve rémálom az élete. A szerelmes agy Sherlock Holmesszá válik, szorgosan gyûjtögeti az imádott személy viszontszerelmének apró bizonyítékait. Ha kórképekben gondolkodunk, ez bizony paranoia a javából, közelebbről erotománia. A szerelmes kombinál, kártyavárat épít, csak hogy valami pozitív jelet préseljen ki a könyörtelen tényekből. És nincs ez másként, ha már beteljesült a szerelem, hisz ki ne ellenőrizgetné féltékenyen, vajon még mindig szereti-e őt a másik. Pedig hát a szerelem nem tart örökké, és aki ezt nem tudja elfogadni, az valóban kicsit őrült.

A szerelemtől megszállott ember egész lénye a szerelmére koncentrál, semmi más nem érdekli, elhanyagolja a munkáját, családját, barátait, tengerimalacát. Ez a felfokozott figyelem teszi olyan kitüntetett fontosságúvá szerelmesünk gesztusait, mozdulatait, a jelentéktelen apróságokat, melyekre évtizedek múltán is emlékezni fogunk.

A szerelem evolúciós érdekünket fejezi ki, és abba szeretünk bele, akibe kell.

Az egyéni motivációk soha nem arányosak a célok társadalmi értékével.

A tartós boldogság a szenvedés értelmének megtalálása.

A szerelem nem annyira érzelem, sokkal inkább motiváció vagy találó szóval: hajtóerő. Mindennél erősebb hajtóerő.

Mindenki kis tudósként vizsgálja a világot, és következtetéseket fogalmaz meg sikerei és kudarcai okairól.

Mit csinálnak a férfiak, ha összeeresztik őket? Rögtön vetélkedni kezdenek, vezetőt választanak, megverik a másik csapat drukkerjait, stb. Egyszóval agresszív népség, pláne, ha nőről van szó.

A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból.

A változást mindig a makacs emberek hozzák el.

Sok mindent lehet ideig-óráig takargatni, de az arcot nem.

A női szépség a leggyûlöletesebb dolog a világon, évente százmilliók szenvednek tőle, százezrek halnak bele, százmilliárdokat költenek rá. A szépség előítélet, kényszerzubbony, üzlet.

A nők azért imádnak csevegni egymással, mert ellenőrzik feltevéseiket, csereberélgetik információikat, amelyek vagy megerősítik eseményekről és emberekről felállított elméleteiket, vagy ezek alapján korrigálják.

A félénkség, gátlásosság és szégyenlősség - csak azok kedvéért, akik nem ismernék ezt az érzést - kellemetlen feszültséget, kényelmetlenséget és különféle testi tüneteket okoz, különösen idegenek jelenlétében vagy új helyzetekben. A félénkség nem betegség, hanem egy temperamentumtípus; nem lehet "leszokni" róla, de megoldható, hogy az ember ne essen el a saját lábában.

Minél vonzóbb és talpraesettebb egy nő, annál valószínûbb, hogy elválik, ha férje nem válik be. Sok nő csökkent önértékelése vagy csekélyebb vonzereje miatt ragad le rossz kapcsolatokban.

Úgy tûnik, férfiaknál alapbeállítás, hogy esztelenségük a nő szépségével arányosan fokozódjon.